Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Borbándi Gyula: Egy kortörténész keservei

voltak, és köszönettel fogadtam őket. A kritikák is nagyrészt elismerést tartalmaztak, és csak kevesen érezték szükségesnek a hiányok emlegetését.

A helyzet azóta szembeszökően megváltozott. Az írott források száma erősen megcsappant. Számos emigráns folyóirat és lap az 1990-91-es magyarországi rendszerváltozás óta egymást követően megszűnt. Ezek hírrovatai, az egyesületi közlemények, az emigráns szervezetekről készített tudósítások és a nyugati magyarok életéről szóló beszámolók nagyon hiányoznak. Nyugat-Európában nincs többé Uj Látóhatár, Katolikus Szemle, Irodalmi Újság, Magyar Füzetek, az Egyesült Államokban megszűnt a Szivárvány és az Arkánum, Dél-Amerikában a Magyar Hírlap. Budapestre költözött a Magyar Műhely, a Nyugati Magyarság és a Nemzetőr. Megmaradt és változatlanul jó színvonalon megjelenik a Bécsi Napló, de anyagiak miatt nem tud az egész nyugat-európai magyarság tevékenységét számon tartó orgánummá fejlődni. Elsősorban hírközlönyként rendkívül fontos az Angliai Magyar Tükör. Megjelenik ugyan, és tekintélyes példányszámmal a katolikus Életünk, de feladatát tekintve, figyelmét érthető módon, csak a nyugat-európai katolikus magyarokra fordítva. Kisebb vallásos orgánum a Kölnben kiadott Protestáns Híradó. Az Egyesült Államokban ígéretesnek látszik az új külsővel és bő terjedelemben megjelenő Amerikai Magyar Szó- A Híd, amely elegendő hellyel rendelkezvén nagyobb teret adhatna az amerikai magyar eseményeknek. Ausztráliában továbbra is a Magyar Élet a legolvasottabb magyar lap. A hajdani sikeres európai magyar értelmiségi körök közül csak a Hollandiai Mikes Kelemen Kör tartotta meg régi jelentőségét és népszerűségét.

Többen hazaköltöztek, vagy tevékenységük nagyrészt Magyarországra helyeződött át. A kommunikáció megnehezült. Mindez egy emigrációtörténészt azért is aggasztja, mert csökkent a kinti tevékenység, és gyengült az egymásról szerezhető információk lehetősége. Aki hiteles és megbízható ismeretekhez akar jutni, annak sokat kellene utaznia, és a helyszínen vizsgálnia a világban szétszórt magyar közösségek életét. Mivel erre lehetőség szinte egyáltalán nincs, a róluk festett kép csak hiányos lehet, és bizonyára teljesen nem is hiteles. Egyéb megoldás hiányában csak arra lehet szorítkozni, ami van, ami a helyzetből kínálkozik. Olyan áttekintést adni, amely a kutatási lehetőségek határain belül lehetséges, és amely - mint az én esetemben- egyetlen ember teljesítőképességét nem haladja meg.

Egy ilyen munkát kezdtem el nemrégen. Ez egyelőre még csak az anyag- gyűjtés első stádiumában van. A tervezett könyvnek végleges címe még nincs, de témája a nyugati magyarok 1996 és 2005 közötti tíz esztendeje. Magyar emigrációtörténettel, tudomásom szerint, többen foglalkoznak, habár nagyrészt ennek a történetnek csak egy-egy szeletével (mint legutóbb az argentínai magyarság történetének egy korai szakaszát felelevenítő és Budapesten kiadott könyv). Remélhető, hogy a tervezett és az imént említett munkám egy év alatt el is készül. Persze, csak akkor, ha egészséges és munkaképes maradok. Az mindenképpen megnyugtató lenne, ha a feldolgozandó témának más ismerői és szakemberei is támadnának, hogy ne maradjon néhány nyugati magyar kedvtelése.

96