Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)
gyél igazságos, hiszen apucikád soha nem feledkezett meg rólatok, emlékezz csak vissza, milyen hasznos ajándékokkal hízelgett nektek. Hajnalkát túlélést szolgáló eszközökkel látta el, a névnapjára vegyvédelmi köpennyel és saválló csizmával lepte meg, a következő' esztendőben azbeszt sisakkal és sugárszűrő arcvédővel egészítette ki a felszerelést. Az ajándékot kísérő levélben ez állt: légy nagyon boldog, ha majd egyedül maradsz a Földön. A te tizedik születésnapodra pedig A női test rejtelmei című, illusztrált felvilágosító könyvet vásárolta meg. Ezt írta bele: ebből tudni fogod, merről támad a gonosz! Vasárnap reggel volt, amikor az óberkellner lelépett. Az ám, babszeg! Egy héttel piros Húsvét után! Erre én: látod, a tavasz se mindig vigasz. Mire a hátizsákom: hohó, de nem is gyász! • Nyílik Nándi nagyapó ketrece, a lakat a földre esik. Kopp. Indul az öreg kirándulni, kötött pulóvert, buggyos golfnadrágot, régimódi túrabakancsot visel, dühében a rézfokosát rázza, vicsorog, látszanak a lekopott, mustársárga egérfogai: kénytelen vagyok a mezőre kutyagolni valami salátának valóért, manapság már csak az öngyilkosjelöltek járnak a zöldséges boltba, ugyanis a gazember termelők láncszilikátot és teraklór-dibenzolt oldanak fel az öntözővízben, ismerek valakit, akinek habzott a szája a zellertől, az egyik kolléganőmnek pedig, aki az alföldi kurgánokban kereste az ősmagyarok nyomait, kettőslátása lett a fóliás újhagymától, ölben kellett a kiterített pokrócra cipelni a szerencsétlen némbert, pedig nehezebb volt, mint egy víziló, az igaz, hogy olyan álomszép, göndör afrik burjánzott a hóna alatt, hogy az embernek golyóztak a szemei, és most meg tessék, a drága unokám evett valami csúnyaságot, talán retket, talán paradicsomot, félrebeszél a kis szentem, folyik belőle a sok hazugság, szegény édesapját vádolja, azt a drága embert, aki kiteszi a szívét a családjáért. Satöbbi. Elkapom a nagyapót, mondom neki, tessék inkább itthon maradni, nyomjunk be egy videofilmét, nézzük meg közösen, hiszen olyan keveset voltunk együtt. Erre, puff, beleállítja a fokosát a szekrény oldalába: persze, hogy keveset, mert köz- veszélyes bolond voltam, féltették tőlem az unokáimat! Nem bánom, Janikám, itthon maradok, de mit nézzünk meg? A Hófehérkére gondoltam, ha megfelel. Még a mondatot se fejezem be, csoda történik, a nagyapó egy csapásra megfiatalodik, vállig érő haja nő, bőrmellény feszül a testén, kiköpi a rágóját a szőnyegre, és ezt mondja: figyelj ide, babszeg, engem nem ráz meg, ha egy csoki srác hegeszti a szőke csajt, az se érdekel, ha 137
