Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (befejező rész)

ette volna a vesédet! Aztán ki nem szórja le a vesét, hát ki nem? Minek az a ve­se nekem? Hajnalka ezt kérdezte: árulod is a drogot, jó, tudom, hogy árulod, mesélte a Jani. Lebeny ezt mondta: erről nem beszélek, nincs itt az ügyvédem! Kinyílt az ajtó szemben a rendelővel, és két, kiköpött egyforma, tüskefrizu- rás szőke csaj bújt elő, combtőben végződő sortot, és testre feszülő fehér trikót viseltek. A kezükben sportszatyrot lóbáltak, vihogva átriszálták magukat a vá­rószobán. Lebeny felkönyökölt, és ezt mondta: hoppá, ezeknek aztán semmi baj a tüdejükkel! Még Hófehérkének is leesett az álla. Tűrte, hogy az ikrek átlépjék, csak a habos nyálát csurgatta. • Mandula legyalult, falfehér pofával, a hullajelölt szerepében lépett ki a ren­delőből Olajos tüdőgyógyász oldalán. Hajnalka aggódva markolászta a doki karját: mit tetszik gondolni, nagy baj van? Olajos tüdőgyógyász ezt válaszolta: aranyos fiatalasszony, én nem gondolok semmit, én diagnózist állítok fel. Mandula erre ezt mondta: ez a vadállat egy X-sugárral lyukat vágott rajtam, és bekémlelt a mellkasomba. Lebeny ezt kérdezte: mi a sas történt, miről beszél ez? Hajnalka elővette a pénztárcáját, és ezt kérdezte: mennyivel tartozom a vizsgálatért? Mandula erre nekiszaladt a falnak, felrúgta az újságtartót, és kia­bálni kezdett, hogy semmivel, semmivel, semmivel! A markával összeszorítot­ta Hajnalka arcát, hogy szegénynek csücsörire nyílt a szája, mint egy ponty­nak, és ezt mondta: a tudatlan cselekedetek művelői a tudatlanság legsötétebb barlangjában tengődnek, de a tudomány művelői még ennél is rosszabbul jár­nak, mert előre tudni fogják, mitől dobják fel a talpukat! Olajos tüdőgyógyász erre ezt mondta: higgadjon le, atyeckám, nem az idegeimén tartózkodik! Le­beny ezt mondta: végre én is szeretném érteni mi folyik itt, mert linkre nem támadunk! Hajnalka a doki elé állt: tisztázzuk, kell fizetnem, vagy nem kell? Mandula gyűlölettel hangjában ezt mondta: ez az ember még arra sem hajlan­dó válaszolni, bog)' ki volt az, aki a sok vizet oxigénnel és hidrogénnel megte­remtette, mert minden hülye tudja, hogy valakinek gondoskodni kellett az alapanyagokról. Olajos doki felhúzta a szemöldökét, és ezt mondta: a tüdejé­vel semmi baj, ellenben a maguk helyében intracerebrális szempontból kivizs­gáltatnám! Hajnalka átkarolta Mandula vállát, és kivezette a váróból. Mire leértek az utcára, a Toyota családi kisbuszban kuporogtak az iker csa­jok egy IFOR feliratú lőszeres ládán, világított a fehér combjuk, mint gyöngy­virág az alkonyaiban. Tepertő ezt mondta: ez a két saspörgettyű a Balatonra indult, gondoltam, hadd jöjjenek velünk, babszeg, mi is a nagy népi pocsolyá­hoz kavarunk, nem igaz? Lebeny fürkészte a csajokat, a csajok vigyorogtak, és integettek: helló, helló! Lebeny ezt kérdezte: mégis, ki mondta neked, te gyö­kér, hogy a Balatonra megyünk? Tepertő a többiekre nézett. Na, ki mondta? Jól van, babszeg, ne köhögjél, nem mondta senki, de attól még mehetünk. Hadd halljam, ki itt a seriff? Te vagy a seriff! Látod, te kretén buzi, akkor majd én fogom eldönteni, hova megyünk. Erre megszólalt Kisbuksza: ahogy elnéz­lek, te eg)' totál narkós vagy, nem pedig seriff. Lebeny vigyorgott, intett I Iaj­132

Next

/
Thumbnails
Contents