Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Tandori Dezső: Vízhatlan-rázhatlan katlan
TANDORI DEZSŐ Vízhatlan-rázhatlan katlan- EGZISZTENCIALISTA JEGYZETEK (II) Azzal, hogy egy cselekvési módozat - a városjárás - emberi elemét „kivettem”: elbeszélhetővé tettem a további részleteket, a (másutt írtam) reménytelen egzisztencialista elderítés-felhárítás, tehát a szüszifoszi cselekvés szorongása megszűnik, jóllehet semmi ki nem derül számomra (mit gondol rólam pl., aki ezt olvassa hallja, mi „fenyegetne”, ha az eredeti tartalom (a dobozos sörözés, ennek utcai-parki következménye stb.), ez az egész oly naturális együttes „fennforogna”... igaz, mint a Vörös és fekete egyik mottója mondja, „de a ketrec is komorabb”, azon kapom magam, hogy újra rajzolom sötét városaimat, mintha Nietzsche Torinója lenne ez, a sötétnek hitt Genova... és 1993-94 táján, amikor a nagy szesztelenség egzisztálása volt (VAN, emlékszünk e fogalmamra), akkor kezdó'dött, talán Bécsben, aztán folytatódott Tuniszban, Angliában a városfirka. Elmondhatatlanul ,jó” (és ugyanígy rossz modusszal jó) a hetedik-nyolcadik nap dobozos-sörtelenség, mintegy így a dobozolt kiűzöttség a városjárásból. Mely városjárás, mondtam már, kb. csak a Totyinak való krumpli, saláta, zsemle beszerzésére volt, semmi antikvárium, akvárium, breviárium... s hogy így szolgálom legbensőbb ügyemet, ösztönösen is úgy képzeltem, „emberibbé” tehető' a csendes koalás bódulással, azzal, hogy a sör - a doboz - bárhol, kb. bárhol előhúzva, társ a mindennapokban, mint egyebekről a reklám mondta (röhej), és persze kellemetlenséggel is járt, mert a folytatáshoz hazacipelés kellett, ez a felsorolt kellemetlenségeken túl (nagyon sok pénz, ha napi 8-9 a doboz), elég sok bódulat, bár este fegyelmezett és logikus volt az abbahagyás, és a munka kifogástalanul ment, sőt, egyik legjobb dolgomat írtam meg három ilyen nap alatt etc., de a függőség, a kényszer, a felhár-elder, vagy ahogy akarjuk fogalmaiba nem nagyon illő (magántitkolózásomba!) „ez a hapsi minden nap elvisz ekkor és ekkor egy Stellát”... na és! Mégis. Valamint még sok minden volt. Remélem, ha az elvonási tünetek (már ha nem szénanáthám van! ha nem túldolgozottsági tüneteim jelentkeznek, bár nem hinnném, ez csak roncstelep bal kezemre vonatkozhat) megszűnnek, s ha tényleg erőteljes tíz kilókat fogyok, volt értelme is az egésznek. De a városjárás teljesebb kihaltsága eléggé rettentő ár! Néha el kell mennem a 7-kor nyitó postára, innen haza a Vérmezőn és a Vár alatt: iszonyú. Túlságosan elvenen él bennem a dobozoltságok emléke, az volt a termé839
