Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - Árpás Károly: Kultúra és irodalom
galaxissal végzett, hanem a Guttenberg-galaxisból kitelepülnek az irodalmi befogadásra képes galaxislakók. Az irodalom mitologizálódása Ennek a címben (és korábban is) említett folyamatnak nemcsak technikai, technológiai előzményei voltak, hanem az irodalomhoz való viszony történeti változása is közrejátszott benne. Az irodalom mitologizálódása párhuzamos volt a tudomány mitologizálódásával. A művészi alkotófolyamat elkülönülését először Arisztotelész korában fogalmazták meg, amikor megkülönböztették a technét a poiészisztől. A római műveltségnorma, a görög alkotások eredetiben olvasása és/vagy azt mintaként tekintett művek létrehozása tovább erősítette a laikus embertől elváló művész-kép kialakulását. Hosszú példák sorával lehetne bizonyítani, csak az európai és középiskolai általános műveltséghez tartozó művek segítségével is, hogy az irodalom, a művészet egyszerre szent és szellemi elit kasztosodását eredményezte. Tekintsünk el egyes korszakoktól - a XIV. századi anyanyelvi reneszánsz vagy a romantika népiessége -, és azt tapasztaljuk, hogy mind az alkotók (a kreátorok), mind az interpretálok nemcsak elképzelnek egy művészisége miatt elit világot, hanem magukat tekintik e világ részeseinek. Az iskola — a klasszicizmus korához köthető tömegoktatása óta - megpróbált ehhez a világhoz kapcsolódni, vagy legalábbis ösvényt készíteni, de minimum az „átjárhatóságot” bizonyítani. Vegyük példaként Csokonai, Kölcsey középiskolás tankönyveit, aztán az Arany János írta nagykőrösi jegyzeteket, aztán a Monarchia-beli századfordulós, századelős tananyagot, majd az 1978-as reform alapján készített tankönyveket, a NAT és a Kerettanterv programjáról nem is beszélve: olyan óriási mennyiségű „szakértő-ismeretet” kell a tanulónak elsajátítani, amennyitől minden normális gyermek, kamasz elretten. (Egyébként ugyanez a folyamat játszódik le nemcsak a bölcsészettudományokhoz kapcsolódó tantárgyakban - történelem, ének-zene, rajz és művészettörténet —, hanem minden természettudományos jellegű tantárgy esetében is). A hivatalos tanulási idő törvényesen meghirdetett folyamatos csökkentése pedig kizárja a gyakorlásra fordítható idő növelését. A tanulás eredményességét eleve megkérdőjelező helyzetet rontja a felsőoktatási koncepció „tudás-igénye”: a felvételi követelmények többé-kevésbé teljesíthetetlenek; lassan ott tart a felvételi, hogy az adott intézmény valóban azt vesz fel, akit akar. Mindennek az lesz a következménye, az irodalomértés szakralizálódása magához vonja az irodalmat is. Hiába hozza létre az irodalmi műalkotást az alkotó, ha az irodalmi folyamat nem valósul meg: a befogadó hiánya miatt. Tegyük fel a kérdést: mi a helye, van-e helye és hol a helye az irodalmi műalkotásnak ma a mindennapi életben? Melyek azok az életvezetési, ember- és világfelfogási ismeretek, amelyek legegyszerűbben, legpraktikusabban, legolcsóbban és legszemléletesebben csakis és egyedül az irodalom közvetítésével szerezhetők meg? Tegyük fel a másik kérdést: mi a helye, van-e helye és hol a helye az irodalmi műalkotásak ma a közéletben a politikai-társadalmi életben? Melyek azok az életvezetési, ember- és világfelfogási ismeretek, amelyek legegy804
