Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - Gyürky Katalin: Az élet női és férfi szemmel

sével mit kezdeni, s az abortuszt egyértelműen elvetendő eljárásnak, egyenesen gyilkosságnak tartja.

A nőiessé váló férfinak és a férfiassá váló nőnek, mint házaspárnak az abortusszal kapcsolatos nézetkülönbsége pedig addigi családi boldogságuknak is véget vet. Az abortusz körüli vitájuk akkor csúcsosodik ki, amikor szomszédjukban egy szegény szerencsétlen asszony belehal a tiltott, éppen ezért kontár módon végrehajtott abortuszba. Három árvát hagy maga után, akik közül egy, Torna, éppen Kukockijék lányának, Tányának az osztálytársa. A szomszédjukban lezajló esemény az orvost még inkább megerősíti abban, hogy tovább kell harcolnia az abortusz engedélyeztetése érdekében, Jelena azonban hajthatatlan, továbbra is képtelen azonosulni ezzel a módszerrel. S ekkor hangzik el mind a férj, mind pedig a feleség részérói egy olyan vád a másik féllel szemben, amelynek kimondása után életük már soha nem térhet vissza addigi zavartalan kerékvágásába, már soha nem lehet felhőtlenül boldog. Ugyanis ezzel a váddal mindketten a másik legsebezhetőbb pontját találják el: Kukockij - Jelenával való közös életük során először — megkérdőjelezi felesége női mivoltát, sőt, konkrétan utal annak hiányára, s ezáltal azt a jogát is megkérdőjelezi, hogy az abortuszról véleményt nyilvánítson:

Neked ebben nincs szavazati jogod. Neked nincs meg ez a szerved. Te nem vagy nő. Mivel nem tudsz teherbe esni, ne merj ítélkezni - szólt komoran.”3

Jelena pedig elvitatja Kukockijtól azt a jogot, hogy beleszóljon Tánya - vagyis csak a nevelt, és nem a vér szerinti lánya - nevelésének egyik ekkor felmerülő kérdésébe:

És te miből gondolod, hogy jogod van véleményt formálni erről?... - Hiszen nem te vagy az apja.”4

Kettejük vitájában a mérleg nyelve azonban egyértelműen az orvos felé billen el. A szerencsétlen asszony temetése után ugyanis Tornát, az árván maradt kislányt Kukockijék veszik magukhoz, s Jelenára éppen ezzel az örökbefogadással kapcsolatban bizonyul igaznak férje vádja: nőiségének hiánya abban is megmutatkozik, hogy képtelen szeretni ezt a számára idegen kislányt, amely képesség - mint láttuk - Ulickajánál egyértelműen a nőalakok, Médea, Szonyecska, és a női lélekkel azonosulni képes Kukockij erénye. Kukockij viszont éppen azzal, hogy Tánya mellett most már Tornát is képes a vér szerinti eredetet figyelmen kívül hagyva szeretni, magára nézve duplán érvényteleníti Jelena vádját: nemcsak Tányát, de Tornát illetően is.

Sőt: amíg az asszony fokozatosan beleőrül nőisége hiányának tudatába, és testi és szellemi leépülésével olyan védőfalat von maga köré, amelyen keresztül ez a probléma már nem juthat el a tudatáig, Kukockij még arra is képes, hogy Tánya gyermekét, vagyis a szintén nem vér szerinti unokáját - fogadott lánya halála után - magához vegye és nevelje.

Vagyis a Kukockij eseteiben a női és férfi szerepek felcserélődnek: a férfi kapja meg azokat a tulajdonságokat, amelyek Ulickajánál a nők erényei, Kukockij illik bele a többi Ulickaja-nőalak, Médea, Szonyecska, Emma Asotovna sorába, és a nő viselkedik férfiként, a női misztikus tudás minden összetevőjétől megfosztva.

Azt azonban mindenképpen hangsúlyozni kívánom, hogy ez a szerepcse781