Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - Sarusi Mihály: Szentesti sztalin-jézuska
Borzalmas hangja volt a csizmájuknak, ahogy egyre közelebb értek a zárkáinkhoz. Hallottuk, hogy jönnek, de hát szenteste volt. Kiabálnak:- Hipis! Zárkavizit és kutatás! Valaki vamzer besúgott valakit. Rendbe lett téve a zárka; szállt a törek, a por, borzalmas volt. Persze semmit sem találtak. Le kellett vetnünk daróc öltözékünket, bakancsunkat és seprűvel úgy megvertek, cirokseprűvel... Ez volt az ő szentesti sztalin-jé- zuskájuk. A tetű ávósok minden tíz ágy közül kettőt-hármat felrúgtak, kiszórták a szalmát, borzasztó volt, fulladoztunk. Közben a pribékek ordítoztak, ütöttek- vertek, valósággal tomboltak. Olyan gyűlöletet éreztünk. A következő' szenteste már egészen más hangulatú volt: élve megúsztuk! A kisebb büntetésekkel rabtáborokban dolgoztak, minket, akiknek a halálos ítéletét kegyelemből életfogytiglanra változtatták, továbbra is szigorú őrizetben maradtunk. Akik Barcikát, Palkonyát, Pentelét, Tiszalököt építették, Csolnokon, Tatabányán, Várpalotán voltak bányában, hozzánk képest egész jól jártak: a nehéz munkához erő kellett, ezért nem éheztették és különösebben nem is bántották őket. Recsk megsemmisítő tábornak készült, de egyszer csak rájöttek, hogy nagy terveikhez nincs elég munkáskéz, és bevetették a mindennél olcsóbb rab munkaerőt. A Fő utca ezekhez képest Auschwitz volt, ahol vertek és éheztettek bennünket. Vác meg maradt a magunk fajta életfogytosoknak. 1950. novemberében volt az első fokú tárgyalásunk. Felolvasták az ávéhán felvett jegyzőkönyvet, hozzászólni valónk nem lehetett.- Megértették?- Meg. És kivonult a bíróság, majd visszajött. A hadbíró, Sípos Miklós, máskor a Sípos János nevet használta, felolvasta az ítéletet. Az I—VI. rendű vádlottat kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra, a VII. rendűt 16, a VIII. rendűt 11 évre ítélték. Megkérdezték: fellebbezünk-e, vagy belenyugszunk? A kirendelt ügyvéd, aki a védelmünket ellátta, csak annyit mondott: a büntetést megérdemeljük, de méltányolják életkorunkat. A másodfokú tárgyalás januárban a Fillér utcában volt. A VII. és a VIII. rendű vádlott nem fellebbezett, hogy ne ítélhessék őket is halálra. A bíróság mind a hat halálos ítéletet jóváhagyta. A siralomházba Tóth nevű őrmester vitt le. Kegyetlen, szadista ávéhás volt! De akkoriban valamiért mintha megszelídült volna egy kicsit. Azt mondtam neki:- Nézze, őrmester, elítéltek, várjuk a halált. Andrással együtt nőttünk fel, tegyen vele egy cellába! Ez már nem befolyásolja az ítéletet. Bandi a második szomszédom volt Kövesden! Rám nézett, gondolkodott. 770
