Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Műmelléklet
A kozmosz rendje „és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól... ” József Attila Markánsan ki lehet már tapintani a hetvenkét esztendős Tilless Béla életművének karaktervonásait. Mindenek előtt azt, hogy a konstruktív, tehát szisztémába rendezett mű-építés mindenkori sajátossága: az elrendezés a kompozi- ciós biztonságra törekszik, a véletlenszerűségek alig-alig kaphatnak helyet, hacsak nem a - contradictio in adjecto - tudatos beépítésben. Ezt az oxi- moront amiatt kellett vállalnunk, mivel mind a korai - pop artos mind pedig a legújabb - expresszív - korszakában fölsejlenek talált (noha nem keresett) elemek, amelyek végül szervesen épülnek be a műbe - akárha kijelölt kompo- zíciós helyükre lelnének benne. A popos objektek voltaképpen sajátos reliefek voltak, amelyek a mindennapok trivialitásaiból emeltek be elemeket, és zártak szigorú keretbe. Rend, rendezettség uralta ezt a világot, amelyik ugyanakkor a humánumból kiszabadult/kiszakadt tárgyak sajátos szimbolikáját hordozta - mintegy a társadalmi normák változásának jelenségére is utalva. Nem a fogyasztói társadalomról szólt (mint általában a pop), de az iránta való ácsingózás kelet-európai nyomorúságáról igen. Mostani festői korszakában Tilless a kozmosz felé, a rejtelmes szépségű csillagvilág felé fordul, annak rendjét, titokzatos történéseit és viszonylatait idézi meg képzőművészeti (festmény) látványként. Illuminációk ezek - a szó régi értelmében, hogy ti. festéssel készített díszítmények, amik határozott kompozíciójuknál fogva valóban megérdemlik a képkeretet; azt, hogy valóságos táblaképként értékeljük őket. Az indulat, amely a pop-reliefekben is ott feszült, ezúttal gesztussá válik, noha éppen a kozmikus mozgásokat leképezendő is. Kékek, vörösek, sárgák, esetleg fehérek, feketék alkotják a képtereket - mintegy a nyitottságra utalva. Legszembeötlőbb művészünk konstruktív hajlama plasztikáiban. Egytől egyig mértani rendből származnak alkalmazott elemeik, fölhasználásuk pedig jobbára a matematikára támaszkodik. Az elemsorolás, az elemek egymástól való elmozdítása (esetenként valóságos - gépi - mozgatás is!), a kimódolt építkezés mind-mind ezt a hajlamot tanúsítja. Fémet, fát használ elsődlegesen alapanyagul, anyagainak szépsége ugyancsak esztétikai elemmé válik a megmunkálás során. Jellegzetes karakterüknél fogva ezek a plasztikák az általuk képzett negatívokkal is ritmikai kontaktusban vannak: játékosságukban, könnyedségükben lelhetjük föl eleganciájukat. Úgy tetszik, nem is háromféle hangról, inkább egyetlen hang rafinált modulációiról beszélhetünk Tilless Béla művészetéről szólva. Fábián László
