Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók életiratai

padlásokon, ócska huzalok — mint megannyi kitaposott emberi bél — irdatlan kötegei között, az áttekinthetetlenség végpontjára jutott ruhás- szekrényekben, sufnikban, pajtákban, vermekben, kócerájokban tekergőzik rejtelmesen és kibogozhatatlanul.

A trehány história, a slendrián társadalom, a slampos hatalom, a világ- rendszernyi fólfordulás úgy elundorítja Istókot, hogy legszívesebben lefutna a glóbuszról. Hasztalan kajtat rendet nóhen, barátban, lakásban, tájban: az ő gusztusának még Skandináviában is túl nagy a rumli.

Kóros rendhajhászása, lám, mire vezet: rendetlenséget mond, és írás lesz belőle. Anyja mintha most is ott állna a háta mögött, akárcsak gyerekkorában, amikor - kezében vonalzóval — fölé és belé hajolt, betűt vetni tanította, le-lesújtva a fejére és a kezére, ha elvéti a helyes írást.

Törlések a düh torzképeinek görcsös ráncaiból

Négyszemközt e tankontárok - Bodák, Kántor Pali vagy Büdös Panna - lekenyerezően gyöngédek hozzá. Mintha tőle várnák az üdvösségüket. Egy- egy pillanatra megmutatkozik Istók úrfi előtt a mélyükben szunnyadó belső ember. Miközben vallomásokat, sőt testámentumot tesznek, ellágyultan meg- megsimogatják a fejét. A társak csürhéjében nehéz kihordania ezeket a meg- érintettségeket.

Ha anyja ösztönzésére nagy ritkán - húsvétkor vagy névnapra - elmegy Büdös Pannáékhoz, megszégyenítője csupa engesztelés, csengő-bongó jóindulat és agyoncukrozott aprósütemény. Ilyenkor folyvást azon jár Istók esze: „Bárcsak Panna kibontaná a mellét és odavonná a fejem, hogy megciciztessen, így kérve bocsánatomat a rajtam ejtett gyalázatért!”

Tanórák után Frank Marcellnak több mint bizalmasa. Beavatja Istókot a magyar régmúltba, titkos alkimista tanulmányaiba. Sámánhitről, táltosokról hall tőle. „Ne légy, fiam, se jó, se rossz. Éntelenedni, életrajz nélkül élni törekedj. Ezek elmúlnak; ne menj tönkre miattuk. Szavakban ne higgy, tudásodat, hitedet ne szavakra alapozd. Tisztítsd meg a szíved minden becsvágytól. A házasodással csínján bánj: a legtöbb házasság szennyes zug, szétbomlaszt és elemészt. Vigyázz, nehogy író legyél. Ha balvégzeted kényszeréből mégis írásra muszáj vetemedned, ne feledd, amit Tersánszky Józsi Jenő mondott Móricz Zsigmond szó- és betűimádatáról: hogy eredetileg jól épített termetét Móricz mesterségesen sat- nyította el az írói életmódjával. Elhanyagolta, hogy ép lelke ép testben lakozzék, a sok szobalevegő, a sok ülés, az írógépre görnyedés tönkresilányította az alakját, behorpasztotta a mellét, kidüllesztette a pocakját. A túlfeszített munkában aztán megszakadt a szíve. Rögtönözve élj, lovagold meg az egymást követő pillanatokat. Ne félj. Ismerj. Tudd, hogy Isten gyermeke vagy.” Kettejük mestertanítvány kapcsolatának gondosan oltalmazott homályban kell rejtekeznie, épp ezért tanórákon Frank Marcell, a terepszínű viselkedés apostola, ugyanolyan goromba őhozzá is, mint a többiekhez.

Bodák Benedek is gyakran tünteti ki Istókot a szimpátiájával; valósággal dör- gölődzik hozzá. Ráteregeti fény felé kapálódzó életének áporodott szomorúságát. Ha nagyon részeg, el is bőgi magát. Szerencsére förtelmesen büdös, különben Istók úrfi is könnyekre fakadna.

598