Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Papp Annamária: Vágy; Napirend; A skarabeusz útvonala; Elhalasztott vacsora; A hullaszállítók lefegyverzése; Könyörgés a kígyóhoz (versek)
PAPP ANNAMÁRIA Vágy Mostanában mind gyakrabban mosták ki az emlékezetét (túlságosan vastag sóréteggel volt átitatva), emlékeit marószódával mosták. „Istenem, szabaduljak meg attól a visszhangtól, mely még a leheletemet is meggyilkolja” - mondta esténként, mikor fellángolt benne a mehetnék. A visszhang, a tapsok visszhangja (díszeló'adások), mikor a páholyokból a lila kalapos úrinók döbbenten nézték a céllövó't, aki eltalált minden célpontot, és még a kígyót is elbűvölte. A szervátültetésnek sikerülnie kell! „Istenem, szabaduljak meg attól a visszhangtól, mely még a leheletemet is meggyilkolja, és ne szedjem össze az út mentén kivirágzott mérges csalánt.” Napirend Sietett, mindig ugyanúgy sietett. Egyik nap két célbalövés közt suttogva elmondta: ,A haláltól nem félek, de mikor közeledik a sötétség, mindennap ugyanabban az órában, kísérteties félelem olvasztja el a csontjaim, és a sivatagban kirajzolt kör átváltozik minden éjszaka kisebb-nagyobb hangyabollyá, fekete és piros hangyákká...”
