Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)
tékozló költők! valahány vérbajos? vérben bő? talány Barcsay-Ady-Ábrahám méncsikók háta tompora álkapocs-ritmus zongorabillentyűk: lovak fogsora élet ez? sáfrány-illanat hűség! elég egy pillanat s hárfasor-illat elmarad anyagra épült lelki váz - varázslat? bűn? feloldozás? - partra vetett ponty-tátogás dús belső emlék-tájaink (feltámadásban bízva mind------) kakukkos óra nyelve ing szülői fészek csapodár lelket is őriz - a kopár semmiből olykor hazajár Szindbád szeptemberben Mostanában sokat gondolsz egy várkastély törmelékeire, s közben szabadulni szeretnél a nyelvedre száradt kávézacctól, mindhiába. Mikor még fogadalmak gyöngyöztek ajkadon. Lobbanékony valál, ámde utána az elhagyott társ úgy zsörtölődött, mint amikor a köténykés háziasszony tésztasütéshez veri a habot. A vétkességhez járó képkeret (nagyjából). A nyak megfeszül, akár a hirtelen támadt viharban faluvégen a ludaké; a test halmai sötét felhők mögé menekült dombok kikezdett körvonalai, s a szemhéjak mint ázott fészek zivatar tépdeste gallyain fennakadt madárfiók. Hová rejthetné kis, szálkás betűit ebben az ítéletidőben az avas ízű szemérem? A combok hullámzása (légy bár csatakos hátú mén) úgyis hanyatt vet; s hát ami bennetek tajtékzik? Az elszabadult szívdobogások földrengései elől eszement ürge iszkol a tépett mezőn. S még 583
