Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 7-8. szám - Lászlóffy Csaba: Zűrös hétfő; Tündérborz-rém; Napéjegyenlőtlenség; Gének agóniája; Kóda; A fel nem támasztható lét zsoltára; Te is mint Velence, A bölcs(ő) ritmusa, Szindbád szeptemberben; Utóhang; Mária Terézia levele Magdeburgba; Egy huszadik századi szalvétára (versek)

A fel nem támasztható lét zsoltára

Hadakozol. A lágy, a mély lassan lehúz, lehetsz kevély, nincs mentőöv már; a siker- mágikus permet - rád vizel.

Műved, májad csak hordalék, irtózatod, mint korpa ég; szegénység-szag: egy falusi konyhasarok, alamuszi pókként szövi emlékeit köréd; elalszol péntekig. Vasárnap rügyektől dagad, s te ott fekszel tovább hanyatt, nem támaszt fel hit, csak agyad sodor, mint hordalék-anyag: világ ellen egy gondolat!

(S a glória? Az elmarad.)

Mindegy: bűn, halálos veszély,

amíg a képzeletben él.-----D

e ha se didergés, se dér, egy pléhkereszt is többet ér.