Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bohár András: Művész(et)fenomenológia

(a performanszok jelentésudvaráról: Mészáros Ottó 2.)

A megjelenített és alakított valóság, valamint az alakító és megjelenő performer különös kapcsolat-együtteséről adnak számot Mészáros Ottó bő másfél évtizedre visszanyúló munkássága. Mint azt a verbális és vizuális költeményei kapcsán már jeleztük, alkotónk a létparadoxonok, a világ és önmaga kérdésességének érzékeny poétája. S tulajdonképpen nem csinál mást akcióiban, bemutatóiban sem. Egy-egy adott idea érzékiesítését vagy egy adott szituációra való reflexióit teszi közzé.

Az élet szimbolikájának és a költészet találkozásának kéjérzete (Tej, irodalom, orgazmus) a kiindulópontokra, a teremtés, alkotás és érzékelés háromszögelési pontjaira hívják fel a figyelmet. S hasonlót tapasztalhatunk az élet eredendőségének, a dolgok látszólagos hasonlóságának és különbözőségének, az éppen-még-létnek és a már-alig-létnek a nyilvánvalóvá tételekor (Tojás). Az üveglapon széttörő tojások és a gyertyával megvilágított életképződmények a mindenkori dinamikus-differencia tapasztalhatóságát mutatják. Miképpen a mozgásnak, a közvetlen létezésnek is különös-demonstratív megnyilatkozásait láthattuk a Fekete fény bemutatóján. Ahol a saját szabadság és a másik szabadságának közös létmódja és poétikája öltött látható-hallható alakot: szeretkezések, utazások, halálok, ünnepek, az emberi lét modifikációi tűnnek föl a színpadon és a természeti környezetben lejátszódó performanszok során.

S szólnunk kell még a szituatív megnyilatkozások két markáns jellegzetességéről is. A Magyar Műhely 1848 kiállításán bemutatott akció során a nemzetiszínű szalag fehér sáv mentén kettészakított darabjait két lecsupaszított kábelhez kötötte Mészáros, majd a dugasz konnektorba helyezése után a szalagok megrántásával a kábelek is egymáshoz értek: a biztosítékok kiégtek, azaz kitört a forradalom. Ez az érzékenység és aktivitásban testet öltő szimbolika különféle formában, de mindig jelen volt. Mészáros Ottó alkotói gyakorlatában, amihez még a helyzetre történő gyors reflexivitás is társult. Ennek ragyogó példája a két szódásüveggel „elkövetett” frissítési akció (Migrén), ahol az adott létállapot át-alakítása, a jól-lét birodalmába való belépés eliminált minden előzetes művész projektet. S ezzel zárhatjuk is Mészáros Ottó eddigi elő-adódási ténykedésének át-tekintését, ahol a végső szavak, s a folyamatok is ezt mutatják, a művészeten túli élet innovatív erejére apellálnak, természetesen a különös megmutatkozási módok esélyeit is megtartva (fesztiválok, bemutatók, könyvdokumentációk).

(az őrizetes törlés alatt: Abajkovics Péter 2.)

A QU’ kötetét már át-tekintettük, főképpen a vizuális leleményekre koncentrálva, most a Leopold Bloom 9. szerzői számára és néhány jelentékeny akcióra térünk ki. Itt, mivel sokszorosított, ám anyagában és megformáltságában egyedi munkákról van szó: másképpen jelennek meg a költemények. Transzparens poétikákként is szemlélhetjük őket. Az emberiségen túli, a transzcendenciában való létezés lehetőségei (szürke lapon piros filctollal): ÜDVÖZLÜNK / BENNETEKET, FÖLDNEK / BARÁTAI, AKIK MÉG / TESTBEN ÉLTEK, a végletesen / véglegesen egyéni/egyedi létezésbe zártság élménysze563