Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bohár András: Művész(et)fenomenológia

is közeibe hozza (Expozíció 1992). S hogy mennyire az időiség és az elmesélhető' narratíva foglalkoztatja Mészáros Ottót, azt kitűnően érzékeltetik azok a történetek, amelyek jelzik közvetlenségét (Velem egyidőben) és az egyedül az emberre jellemző nem-létről való tudást, a lehetőség-lét fikcióját. Mindezt azonban azzal a soha nem szűnő feszültséggel, ami csak a költészet által hozható mozgásba: Az esemény maga a kirekesztés. / Kirekeszti a lehetőségek garmadáját, melyek, / mint a történés lehetőségei, / akár meg is valósulhatnának. - / Az esemény az eredendő bűn. Vele diszkrimináljuk, / vagy teljesen megöljük a többi lehetőséget. / Ennek elkerülése végett / a költemény igényli a történet kizárását, / hogy közege lehessen annak, amiért van.” (Kizárt történetek, 1992)10 Ebben az összefüggésben a sajátos költőiség öntörténése teszi nyitottá és egyformán lehetségessé az összes történetet.

S tulajdonképpen a kötetben közölt betűtanulmány de-strukciók („A—J”- betűtanulmány, 1988, „MNO”-betűtanulmány, 1988) is a mondás és értelemközvetítés együttesen megnyilvánuló jelenlétét kérdőjelezik meg. Egy-egy szónak, fogalomnak mint fel-tűnő jelenségnek (Pirkadat, 1997, Cím nélkül, 1990) gesztusértéket és egyedi narratívát sejtető jelentést tulajdoníthatunk. Azonban a döntő elem mégis a költészet mibenlétére történő rákérdezésben rejlik (Poemateria I—IV, 1990), amely túlmutat tradíciókon, s az érzéki per- formansz felé irányít majd bennünket.

(vizuális költészet Abajkovics módra: Abajkovics 1.)

Nem véletlen, hogy utoljára említjük Abajkovics Péter művészeten inneni munkásságát. Mert nemcsak életkorában a legfiatalabb, de kezdő akkordjai is leginkább elütöttek a hagyományos irodalom hangfekvéseitól. Az 1994-ben publikált Vízállásjelentés antológia egyik alkotójaként a sajátos képi-nyelvi innovációk reprezentánsaként lépett elénk. Már ekkor is biztos lábakon (kettő) állva a performansz produkciók mellett egyedi jelrendszert és szóképzési alakulatokat vonultatott fel (gyomor elmosódott, újratérnyelesül, idézójelfe- lejt, a után zé, próbasüppedéskor, se látvány, se hallvány, ismételolvasatlan).

A térben elhelyezett szó-gesztusok (azvannemmondva) a létező megnyilatkozását és időiségének kutatását célozzák (17:19). Az értelem szét-széledé- sét, megfoghatatlanságát demonstrálva munkái a térben létezés alaplehetőségeit is mozgásba hozzák Szimbolikus formavariációkban (növekvő holdkaréjok) tradíció át-írásokban (a tőgyek alatt vágynám lenyugodni) destrukciókban (egy elmosódó újságpapírfecni, gépiratok egymásramásolása, vers-szövegek át-alakítása iratmegsemmisítővel) láthatjuk a mozgó művek dokumentációit, amelyek jelzik a mindenkori művészeti esemény fontosságát. Ezt az alapmagatartást mutatja a Derrida tiszteletére alkotott pecsét-művészeti (SZÓSZAG, ILLATLAN SZÓSZEG) és szabad transzparensi a jegyében fogant alkotás (egy hely redukciója és a kivezető nyíl utáni megállapítás: Párizsban ilyenkor ebédszünet van), ami az értelemadás gesztusának és múlandóságának állít emléket.

A QU’ dokumentumai11 (a cím lehetne a törtrész-univerzum rövidítése is), ahol az előzőekben citált vizuális munkák és akciófotók találhatók, azt mutatják: a művészetinneniség peremhelyzetéből, legszéléről küldött költemények tér-idő cselekvési gesztusok kiválóan érzékeltetik a művészetből, ha552