Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 6. szám - Bratka László: ...te traktad??? Bíró TRAKTA!!! mi traktuk???...

zásokra. A Trakta elolvasása után valóban azt tapasztaljuk, hogy a könyv Bíró József eddigi munkáinak avantgarde, neoavantgarde, offenzív, olykor kinyilatkoztató attitűdjéhez képest tartalmában és szellemében is sok újat hoz.

A kötet három ciklust, háromszor huszonegy írást tartalmaz, a legrövidebb opusz kettő', a leghosszabb harminc sor. Nagyjából egyenlő' arányban fordulnak elő rövid, kétsoros, hosszabb, 8-10 soros, és a könyvben hosszúnak számító, 25-30 soros művek. (A későbbiekben általában kétsoros írásokat idézek, mert egész művet jelentenek. Az idézetben a nagyszámú központozási jelet elhagyom, mert közvetlen tartalmi szempontokra figyelek. Az írásoknak nincs címe, ezért az oldalszámot és a ciklus számát is jelölöm, mert általában számít, hogy melyik ciklusba tartozik az idézett szöveg.)

A kétsoros munkák közt vannak mantra-szerűek: „Toszítsd le torkodba evőpálcikádat (chopstick) - és ne csodákozz, ha rizsföldeket vizionálsz!” (1/10) (Mint tudjuk, a mantra rövid szöveg, amelyet meditáció közben mondanak a buddhista szerzetesek, és egy másik időpontban a mantra elmondásával - mivel az előhívja —, fel tudja idézni a meditáció közben átélt érzetet). Mantra- szerűnek, és nem mantrának azért nevezem őket, mert vallási, buddhista hátterük nincs. Ezek a semmilyen praktikus, semmiféle másképp értelmezhető közlést nem tartalmazó szövegek a lélek mélyéről szakadnak ki. Azt jelzik, hogy Bíró énje, lelke, tudata legmélyebb rétegeit is rácsatlakoztatja a művekre, tehát a kötetet létrehozó írói szerep hitelességének, legitimációjának a pecsétjei azt jelzik, hogy a szerző egész valójával részt vesz a közlésben, és valóban komolyan és teljes átéléssel mondja azt, amit mond.

A rövid, két-három soros írások közt a megszólalót legitimáló matra-sze- rűek mellett persze szép számmal vannak másmilyenek is. Olvashatunk avantgarde, dadaista, dadaisztikus szövegeket: „A kör nem piramis... és nem mahorka... hanem... mindennemű tévhitek ellenére Kazimir Malevics hegedűje.” (1/7) Aktuális, akár szociális, politikai tartalmakat is közölhetnek, de a kötet szinte minden témáját hozzák.

Bár vannak kivételek, általánosságban el lehet mondani, hogy az első ciklusban a megszólaló személyes, „magánemberi”, családi viszonyain van a hangsúly; a második ciklusban szociális, társadalmi kérdéseket, illetve sok esetben a szerző egzisztenciális lehetőségeit firtató hang szólal meg; a harmadik részben az élet általános sebezhetősége, esendősége a legerősebb szólam.

A szociális érdeklődés a második ciklusban jelentkezik a legerősebben de fontosságát jelzi, hogy a kötet nyitó és záró darabja is ezzel a kérdéssel foglalkozik, és nem is elvont igazságokhoz, hanem a legelemibb emberi szükséglethez kapcsolódva: „Amennyiben felhagysz az élelmiszer-áruházakból való rendszeres lopásaiddal (dézsmálásaiddal), éhen halsz”; illetve: „Távcsővel (avagy színházi gukker segítségével) vizslatnád a moslék tetején úszó kívánatos pörköltmaradékot - mintha bálnára vadásznál a tibeti fennsíkon.” A11/41 írás végén azonban már nem általános alany, nem egy lehetséges valaki szólal meg, hanem a szerző egyes szám első személyben fogalmaz: „...mivégre is maradtam csórén?” Ezzel a mondattal azokra a változásokra reflektál, amelyek az utóbbi évek átrendeződésének következtében az avantgárd művész - és persze bátran lehetne sorállományú írót, bányászt, mezőgazdasági termelőt és másokat is a helyébe képzelni életlehetőségeiben beálltak. Ugyaner538