Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Békássy Éva: Sennyei álom; Égi ének; Homályos fény; Napnyugtakor; A katakombák madara; ...Micsoda madár (versek)
Homályos fény Hiába hallod hogy zúg az erdő, hiába látod hogy mi mély az ég, a jegenye fénytóban lépdel s aranyat öntözget a rét. Szépséges táj, de fáj e szépség mely egy rettentő fénynek visszfénye csak, a nap az Istennek csak az árnya s te a világnak foglya vagy. Kis emberkém kibírhatatlan ily nyári est mely maga a lét, meglátni az ember sosem fogja rettenetesen nagy Istenét. Visszafordul hát elborulva s rajzolja kis terveit a porba. Kis emberkém, mért futsz a holdba míg szívedben szunnyad az idő, majd ha földi árnyad lehullott rólad meglátod lelked mi nagyra nő. Akkor meglátod Istened ki földi fénynél fényesebb. N apnyugtakor (Rome’s magic hour) Mélyet ha sóhajtott az este a sokrétű város fölött, hogy annyi élet, jaj, ne fájjon békéjét szórta szét a tájon s valahol az idő mögött a rég voltak pora fölött, az észtbontó zsongás fölött hallgat az Isten. Szívek harangozását ha leste míg hallgattak a gépi hangok, míg harangoztak szív harangok a kupolás város fölött a sokszor élt város fölött 52
