Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Karl Eigenbauer-Astrid Timko: Mire jó a színház?
KARL EIGENBAUER-ASTRID TIMKO Mire jó a színház? A régi karintiai hercegi város St. Veit/Glan Igeborg Bachmann elbeszélése címét: „Ifjúság egy osztrák városban”-t választotta idén jelszavául a november 17-e és 23-a (2003) között megrendezett gyermek és ifjúsági irodalmi hét alkalmából. Ennek a keretében a nemzetközi ifjúsági színjátszási napokon gyermekek, diákok, fiatalok, a holnap felnó'ttei, az élet, a szerelem, a tanulás különböző' kérdései megvitatására éreztek indíttatást. De mire jó a színház? Ez a fesztivál nem csak az osztrák ifjúsági és iskolai színjátszás teljesítményeit szeretné megismertetni a fesztivál résztvevőivel. A nyolc osztrák mellett három külföldi ifjúsági színtársulat is bemutatja aktuális produkcióit, és ezáltal a rendezvény az ifjúsági kultúracsere nemzetközi fórumává válik. A találkozás és a konfrontáció aspektusát emelik ki a fiatalok számára rendezett workshop-ok. Ezzel a színházi rendezvények értelmére és céljára vonatkozó kérdést meg is válaszoltuk. De vajon egy fesztivál céljának elegendő- e a találkozás és a vita? A feszültségmező pólusai, amelyek között az ifjúsági színjátszás mozog: a művészet és pedagógia. Többé-kevésbé heves vita folyik arról, miről is szól az ifjúsági színjátszás - inkább a minőségről, vagy inkább a fiatalokról, a színházról, vagy inkább a játékról, az ifjúság megközelítéséről, az önmegvalósításról és egyéniségfejlesztésról, vagy inkább az esztétikai kritériumokról. Hasonló kérdéseket nem redukálhatunk csupán a színházra - és ezzel megint Ingeborg Bachmann-nál kötünk ki. Az ifjúsági színjátszás manapság más formákat és témákat alkalmaz, mint a felnőttek színháza. A kifejezés más eszközeit használják, például a fiatalokra jellemző gesztust és saját színpadi esztétikát, amelyek minden bizonnyal nem lehetnek ugyanazok, mint például a felnőtt színjátszásban. Spontaneitás és elevenség - játékos, experimentális és örömteli munka, amely féktelenséget, szertelenséget és befejezetlenséget is megenged — határozzák meg a sikeres ifjúsági színházat. A színházak kategorizálására irányuló általános szempontokat nem lehet az ifjúsági színházakra alkalmazni, mert nem csak problematikusak, hanem az ifjúsági színjátszás megnemérté- séről tanúskodnak. Természetesen az ifjúsági színjátszó csoportokra is érvényes: ami a nyilvánosság elé kerül, az megtekintésre méltó kell, hogy legyen. Csak egyszerűen mint csoport, élőben megjelenni, megsért minden - még akármilyen szerény - színházi megállapodást is. Az iskolai és ifjúsági színjátszás központi célja - bemutatni a fiatalok egyéniségét, közvetlen életterét -, nem kérdőjelezheti meg a színházi alakítás jelentőségét. Nem a játékosok, akik csak saját magukat játsszák, sem felragasztott szakállak és értelmétől megfosztott jam421
