Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Gernot Ragger: ... aki egy folyóról nevezi el magát
maga erre sokkal találóbb kifejezést talált - megcsonkított, ahogyan a művészetét is nevezte. Leveleit boncolgatták, titkos üzenetek reményében átvilágították, sok mindent írtak róla. Ez helyénvaló is, mivel a folyó túl gyorsan folyik át a völgyön, de amikor a tengerbe érkezik, és hátramaradnak a partok, a képek öböllé folynak szét, és a sziklákon megtörnek. Harminc évvel halála után Christine Lavant népszerűbb, mint valaha, tudományos objektummá vált, értékével, mint a börzén, kereskednek, éves ritmusban publikációk jelennek meg róla. Ez is helyénvaló, de ennél még sokkal több is. Egyet nem szabad soha elfelejtenünk. Christine Lavant-t „megértenünk” mindig csak álom marad. Hogyan is lehetne valamit „megérteni”, ami olyan összetett, mint az élet maga. Tisztelettel közeledhetünk felé, és továbbra is csak csodálkozhatunk. Aki egy folyóról nevezi el magát, azt nem lehet megérteni. Aki egy folyóról nevezi el magát, az csábít az együtt sodródásra, az örvényt és kavargást ígér, szárazságot és áradatot, az egy hullámformájú életet enged csak meg. Aki egy folyóról nevezi el magát, az harminc évvel a halála után is a völgy névadója. Le Grand Júlia fordítása Christine Lavant Christine Lavant síremléke 414
