Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Christiane Janach: Tánc majomálarccal és varjúval
nem volt pénzem. A pénztelenség határozott előnye — nem kell semmit sem költeni. Az egyedüli, ami gondot okozott, hogy a cigaretta és a könyvek kifogynak. Körülbelül még hat csomag cigarettám volt. Az legfeljebb öt napra elég. Kell, hogy támadjon valami ötletem. Az nem elég, hogy nincsenek többé karácsonyi lidércálmaim. Valami mást akartam karácsonykor a tányéromra, mint lencsét. Ha ugyan szeretem is a lencsét. Karácsonyra mégis valami mást szerettem volna. Pontyra vagy pisztrángra gondoltam. Málnatekercsre, és legszívesebben mindezt együtt. Cigarettára gyújtottam, és a füst után bámultam, ami a mennyezet felé gomolygott. A pajta tele fával. Tehát nem kell majd fáznom. Legalább ezen nem kell törnöm a fejem. A konyhám barátságosan meleg lesz. Ez valahogy megnyugtató volt. Legalább ebben a tekintetben gondoskodó voltam. A meleg nagyon fontos számomra. Akkor is, ha az extrém hideget, rövid ideig, szeretem. De valóban csak rövid ideig. Egy héttel ezelőtt voltam utoljára úszni. Ha ugyan ezt a műveletet úszásnak lehet nevezni. Egy hegyi patakban három-négy tempót tettem meg. Legalább hármat, de biztosan nem többet, mint négyet. Utána megszárítottam magam. Ha az ember még víztől csöpögő meztelen lábakkal a kövekre áll, akkor a lábfejek egészen átmelegednek. És az egész testen hihetetlenül friss bizsergés észlelhető, még a felöltözés után is. Imádom a hegyi patakomat. Még télen sem akarok lemondani róla. Tavaly kezdtem el télen is fürödni. A víz elég hideg ahhoz, hogy minden gondolkodást pillanatok alatt félbeszakítson. A depresszió terméketlen gondolatok keringése. A hegyi patak félbeszakítja ezt a keringést. Az legalább rövid ideig segít. Télen a víz olyan hideg, hogy lehetetlen belepisilni. De én igyekszem. Néha sikerül. Hosszában kinyújtózkodva fekszem a hegyi patakban. Felül iszom a vizet, és alul kifolyik belőlem. Közben elképzelem, hogy a patak átfolyik rajtam. Minden, ami nehéz és sötét rajtam, a patak vizével lemegy, le egészen a folyóba, és a folyóval a Fekete-tengerbe. Minden, ami nehéz és sötét rajtam, odafolyik. A Fekete-tengerbe. így képzelem el. Rámolás közben találtam egy levelet a banktól. Az áll benne, hogy szeretnének beszélni velem. Rossz lelkiismeretet akarnak ébreszteni bennem, mert tartozásom van náluk. Pontosan ez az, amit akarnak. A mi kapitalista rendszerünk az emberek adósságán alapszik. Ha senkinek sem lenne adóssága, akkor a bankok nem tudnák, honnan szerezzék a pénzüket. Zűrzavar lenne. A problémám az, hogy túl kevés adósságom van. Ha több adósságom lenne, akkor a bank is udvariasabb lenne hozzám. Rágyújtottam még egy cigarettára. Magyarázkodások nem oldják meg a problémámat. Tudniillik, hogy jutok át a karácsonyon. Bementem a városba. Dél felől egy csont alakú, nagy fehér felhő közeledett, és pontosan felettem, az ég közepén megállt. Kószáltam a sétálóutcán. A felsőcombcsont követett az égen, míg én az 394
