Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - Herma Schotkovsky-Storfer: Ment. És jött! (vers)
„Nem, te jót teszel velem!” — nyugtatott meg, amikor egy alkalommal magas korát említve aggodalmaskodtam. „Fölfrissítesz engem!” Részt vett alkotótevékenységem alakulásában... Tájékoztatnom kellett. Mesélnem kellett. Persze fölolvastam neki. Ha új könyvem jött ki, nővérem után először őt tiszteltem meg vele. Még a fülembe cseng nagy elismerése, ami sokat adott nekem: „csodálatos!” Az is, ahogy újabb és újabb sikereimnek örült! Viszonyítva az ő sikereihez: Már az első könyvével, A kis kóristával híres lett. Anyagilag is sikeres, Olyannyira, hogy tudott egy házat venni! Több jelentős díj. Tartományi kultúrális díj. Nagy idős hölgy a kultúra színpadán! Kerek születésnapjai ünnepi alkalmak! Véleményem szerint apróságok voltak! Az ő véleménye más volt! „Tudod, azt hiszem” - mondta otthon az utolsó könyvéről, „hogy óriási siker lesz!” Feléfordultam, hogy arcom szorosan az övéhez ért, az ágyán ültem. Szívesen vette, szépen fölöltöztettem és szépen megfésültem, az asztal mellé, a helyére, a kerekesszékbe, túl sokat már nem bírt ki teste ebben a helyzetben. Istenem, mint ragyogott rám öröme és lelkendezése! Az arcából, szépséges tekintetéből, a párnáról az ágyban! O, Dolores! A te megértésed! Milyen biztonságban éreztem magam. Szerettem volna szorultságaimban, bizonytalanságaimban is hozzád jönni! Szerettem volna a legutóbbit megmutatni! Megannyi hullámot lecsillapítanál! Megannyi tüskét kihúznál belőlem! O, és milyen megértőén nevetnél, hogy már megint megszállottként dolgoztam éjjel, nappal, és odaálltam melléd, ahogyan ismét fölbukkantam nálad, hogy mint annyiszor már, kifaggassalak, nem vagyok-e őrült, hogy ezt teszem magammal? „De hát te művész vagy!” mondtad és szeretetteljesen néztél rám. És nevetve hozzáfűzted: „Egy kicsit őrültek vagyunk mindannyian!” O, Dolores egyszerűen jót tett nálad lenni! Nem elég, hogy javait elárverezték, hogy otthonát elvesztette, látnia kellett, hogy a lakásában sem maradhat. Túl drága volt neki. A banknál, amelyben fogódzkodója volt, és ahol mindent elvesztett, még érthetetlenül növekedett is az adóssághegy. 391
