Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - Iris Maria Stromberger: Film; Nevetőránc; Megtermékenyítés (versek)

Ifjúságból könnyed szimatra a gúnnyal telt szokásokig; mintha erényként rámszakadna a mindenhatóság. Egy harmadik.

És csak nevettem teli szájjal (vigyor suhant szemhéj alatt).

Nevettem jeges könnyes árral, mint mikor csak a görcs marad.

A nevetés megfagyott egy csapásra, s mi a fagyást dicsérte, elfutott.

Égy jó íjász tűzött nyilára:

A szelídség. Magány, a szabadságban ott.

Megtermékenyítés

Mikor az első' ösztön megterem, hogy magvait magába hordja, mi félre hullt, mutatja sorra, és téllé lesz a rejtelem.

Gondolkodj! - első' szótagok, amik gyerekfülekhez érnek.

Mégis: milyen sajátos ének - már-már a hó sárgán ragyog:

A színhármasból minden keverék - még el sem gondolt és a tiszta -.

Hogy legyen, bűnbe térne vissza, és lehessen a bölcselet helyén.

Szétment minden, mint nyár kegye, vezet bennünket töviskoronához, értelmet ez ad, mely világos;

Az első ösztön: úgyse védene.

Csak azt gondoltad, mi gondolható, gondod csomagolása bánat, megfejthetetlen.

Tar magocska várhat serkentésre. De fél és nem irányadó.

Fábián László fordításai

388