Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Műmelléklet
VARÁZSOS RACIONALISTA Ezt a minősítést Kovács Péter ragasztotta Mengyán Andrásra, mintegy „racionális irracionalizmusát” is aposztrofálandó. Valójában inkább a címben szereplő jellemzés illik a lassan hatvan esztendős művészre, mivel - azt gondolom - munkái, elgondolásai nagyon is megfelelnek a matematika és a geometria racionális követelményeinek, hiszen olyan strukturális képépítés az övé, amely ezt a szerkezetességet a látvány szintjén is hangsúlyozza, esetenként harsányan hirdeti. Ennek megfelelően, valamint alkotásainak másik markáns jellemzőjét szintúgy kalkulálva, inkább strukturális geometriának nevezném sajátos világát, amelyben az elemsorolás, a permutáció, a dimenzionális játék bír szembeötlő jelentőséggel még azokban az esetekben is, amikor a „formatöredékek” véletlen- szerűsége áll össze úgyszólván fraktálos rendbe. Egyáltalán nem erőltetett idecitálnunk ezeket a - mondhatni - tudományos fogalmakat, mivel Mengyán formakutatásai meg is célozzák a tudományosságot, beregeni (Norvégia) katedráján kiérlelt tananyagként mutatkoznak meg hallgatói előtt. A formamódosulások kérdésének körüljárása után mindinkább a tér problematikája kezdte festőnket izgatni. Pontosabban különböző terek lehetséges összefüggései, a vélt vagy valós dimenziók bonyolult konstrukciói. Természetesen egy virtuális világ keretein belül, hiszen a kétdimenziós festészet, vagy a háromdimenziós plasztika a fenti szempontból merő virtualitás, voltaképpen már az ötötdik dimenzió sem jeleníthető meg valóságosan, legföllebb szimbolikusan, mint egy idegen tér (idő? egyéb?) behatolása a kép, a plasztika saját- lagosan virtuális terébe. Nos, Mengyánt nem is egyszerűen ezek bonyodalma érdekli, annál inkább olyasféle kérdések, hogy vajon mindaz, ami a mi világunkban (ismert dimenzióink között) rendnek tűnik föl szemünkben (netán rendszernek), az egy másik világban (más dimenziók által leírt térben) akár esetlegességnek, káosznak is tetszhet. Újabb festményei (részben plasztikái) hordozzák ezeket a feszültségeket, már-már entrópikus tanulságokat sejtetve a rendszerek haláláról. Van egy árulkodó műve Mengyánnak, amely alkalmasint kulcsa lehet újabb munkái megfejtésének. Utca a címe a 2001-2003 között keletkezett hármasnak, anyaga pedig festett üveg. Mintha az üvegek jelölnének ki újabb és újabb tereket, amelyek azonban az átlátszóság folytán, a rájuk festett jelek kapcsolódása által akár egyetlen térnek is tekinthetők: a Bayer aszpirin, a várakozni tilos tábla, a pavilonbelsők egymásra vonatkoznak, egyazon létezés szinte emblematikus jelei. Ez a kulcs-mű mintha azt sugallná, a valóságos létezés bonyodalmai más és más erőterekben bontakoznak ki, magunk azonban egységükben tapasztaljuk, vagy olykor csak sejtjük meg őket. FÁBIÁN LÁSZLÓ
