Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Árkádiában élt ő is

Faludi „olasz formára írt szonettója” csak nálunk volt újdonság ekkortájt. Turóczi-Trostler József európai „pipadalok”, „dohányversek” és „szonettjárványok” korábbi divatozását demonstrálja, de mi inkább csak a tüdó'rongálásban jártunk elöl. A Szent Tubák imádója volt pl. Buga Jakab kuruc közvitéz, de Rákóczi Ferenc fejedelem is Mikes Kelemennel, Bercsényi Miklóssal együtt. Ugyan mit csinálhattak volna olvasás-írás mellett mást, mint a füst eregeté- sét, hiszen Kőszeghy Zsuzsiból csak egyetlen egy volt Rodostóban. Faludinak a pipás helyzetébe való belehelyezkedése kíváncsiságra vall, egyszersmind egy gyóntatóatya leckéje. Ez a magyar pipadal is faludias újítás: füstkönnyű léptű, és morális poénja van, hiszen az „elcseppensz” csak asszociálja a köpési ingert, valójában a halált jelenti. Nekem ez a hajlékony, hajszálpontos sora a legemlékezetesebb: „Füstecskéd kereng, forog, játszik.” Mindig József Attilát juttatja eszembe, aki imádta Csokonai rokokóját és a XVIII. századi poézist. Másfél század elmúltával is alig másként fejezte ki Füst című versében a hasonlatos látványt:

Kis nyurga füst virágzik hold előtt.

Ezüsttel köt, megold, hajlong, ledől.

Áttetszel rajta égi hűvösség.

Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,

Elszállok, mint a köznapi bajok - Áttetszel rajtam, égi hűvösség.

Elszállok, el, de a lágy remegés Az életért, világot ringat és Áttetszik rajtad, égi hűvösség.

Elcseppensz - elszállok'. ez ugyanazt jelenti. AHalált. (Erre a Faludi-prózá- ban is van párhuzam: „holnap meghalunk s elcseppenünk”. Az elcseppenés, a páralecsapódás a Bibliában szintén a halált jelenti. De aki a dohányzás nyálváladékára asszociál, az se szégyenkezzék. Ha Faludi le merte írni a nyers „turha” szót, ki-ki gondolhat hörgő' köpetre is.)

Ez a kis naturális kitérés Faludi Ferencet tapasztalt életismerőnek, éles szemű valóságlátónak mutatja. Éteri-angyali, árkádikus poézise tele van természetességgel, ha kell, vaskossággal, akár politikai pikantériával is (

Újdonatúj politia).

Akármelyik versét nyitod ki, foglya leszel; nem enged, míg végig nem olvasod - és végig nem olvas Téged. Milyen kitűnő karakterrajz pl. a Remete, csak a mesteri befejező szakaszt, a hetediket kapom ki belőle („A hetedik te magad légy...”). A remete így remél:

A lelkem öltözik, reméltem, fényességbe,

A csontom itt hever, míg társul megyen égbe,

Egy buzgó gondolat engem itt temete;

Ha kérded, ki valék: - egy szegény remete.

373