Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Pápes Éva: Másodpercnyi teljesség; Tarr szerint a világ; Olvashatatlan füzet; Felnézel; Húsvét (versek)
Tarr szerint a világ (Werkmeister harmóniák) Láttam egy arcot, ami beszélt. Minden barázdája új történetet mondott. Nem volt vidám történet, én mégis örültem, mert már régen beszélt hozzám egy arc. Azt hittem, mind meghaltak. De ezek nem, mert ott, ahol ez volt, voltak többen is. Mind beszéltek egyszerre. Az egyik barázda válaszolt a másiknak. Homlok a homloknak, szem a szemnek. Még az orrok is beszéltek, de ez nem volt olyan igazi beszéd, hanem olyan, mint amikor a kútba nézel, és megcsillan a víz a sötétben. És te csak nézed, titokban már a kérdést is föltetted, de a kút néma, amíg bele nem veted magad. Akkor beszél - terólad. Azt mondja - halál. Most már tudom, ezek az arcok a halálról beszéltek, de akkor miért lettem utána olyan vidám? Talán mert élek. Olvashatatlan füzet Láthatatlan gépfegyverből tüzel rám a múlt A becsapódó lövedékek nyomán genny tör elő Veronika kendője, hol vagy, hogy lemosdasd rólam ezt a szennyet Tisztán akarok állni, elég volt már az árnyakból Minden lépésem ők vezetik, Velük fekszem és ébredek Kitől kérhetném számon a megváltás ígéretét Elönt a szégyen a megtörtént és a meg nem történt miatt egyaránt Idegen vagyok a part mindkét oldalán Hidat szeretnék építeni, ami átvisz a holtak birodalmába Hadd tudjam meg végre, mitől mozog ütemre a lábam, Mi emeli a kezem, amikor mozdulatlan Elveszítettem magam, keresem a fellelhető helyeken, De csak a szégyen van jelen Tele füzet vagyok, olvashatatlan 35
