Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Serdián Miklós György: Karukéra & Madinina; A Lukács György Szivar Klub
A Lukács György Szivar Klub G. N. G. Byron lord még megengedhette magának, hogy saját kedvtelésére menjen el meghalni a görögök szabadságáért, akiknél a törököket — állítólag - lényegesen többre tartotta. Nem túl bonyolult dolog kilógni a talpnyalás és pökhendiség közt ingázó, önmagából is folyamatosan kilengő magyar valóságból. Megy, csak akarni kell. Jó messziről... Ugyanakkor komolytalan lenne elbájologni a képzettel, hogy a dolog ingyenes. Nem az. Fizetni kell érte, méghozzá meglehetősen borsos árat. Nem egyszerre. Apró részletekben. Az érintőlegesen említett pehelykönnyű ingát és a kóbor angol szellemét a népnyelvből ismert passzátszél fújja, ami itt nálunk valójában nincs. Ahogy narancs sincs az oszlásnak induló nemzettest mellé helyezve. Persze gyapot sem volt, amíg egy véres barom - Rákosi Mátyás elvtárs vagy valamelyik írástudatlan slepplegénye ki nem találta, hogy legyen. De akkor se lett. Inkább megfagyott: beledöglött. Nos, a cél ez a felesleggel. Ha magyar író az ember, akkor nem szivarozik. Nem telik neki. Mellesleg persze rendesen megtanították félni, a köznyelvben átmosnak is nevezett népi demokráciában. Most lehetne ugyan szivarozni, de már megszokta, hogy fél. A közhelyszámba menő árnyékok bármelyikétől megijed, de elsősorban a sajátjától. Annyira, hogy csak egy adag intrikával tudja helyrehozni az önbecsülését. Ennyi. Oda most is a kiművelt emberfő szabadsága - hála a rendszerváltás ördögének csak a politikai államtitkár az ember. O mer és szívja, mert neki jól áll a kezében... Mert újra olyan mint régen, neki lehet, és van akinek mindent lehet. Egy táncdalénekes esetében még külön fokozatokban gondolkodhat aki akar - minősítési eljárás helyett: új ukrán barát esetén egy jó pont, ha régi jó elvtársakat ismer abból a hárombetűs világhírű társulatból, sok-sok jó pont. De kerüljünk beljebb a (virtuális) szivarszobába, ami korántsem az, aminek a képernyőn látszik. Most nem a túlképzett kibucnyikokát teszteli a tözsközön- ség, akik az asztalokat törölgetik. Teljesen másról szól a majzesz (történet). 347
