Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Parcz Ferenc: Boldog eljövendőt - Mindenkinek!; Ámen (versek)
Amen Megjelent a Költő, akinek nyelve erős vala és szép és szelíd. Tudott tagolni és alakítani, megnevezni és megigézni. Szólni tudott. Őrizni, tartani, röptetni a szót. A Költő a nap gyermeke volt és az égi gyalogút gyermeke, ismerte a virágok nyelvét és a madarak nyelvét, hiszen virág volt a Költő és madár. Tudta, hol fakadnak a gyógyforrások és tudta, hol nőnek a gyógyfüvek. Vigyázva lépett a virágok között és nem sértette meg a fészkeket. Már régtől, nagyon-nagyon régtől várták őt ezen a tájon, de úgy tűnt, nem fog ő eljönni, nem fog ő már megszületni soha. És akkor eljött és gyógyított és örömöt hozott és életet adott. Hány magyar dalt tudott dalolni, hány magyar táncot tudott táncolni, hány magyar mesét tudott mesélni! Tudta ő mindet, ami valaha csak volt, és még azon túl is egyet. Szebb arca volt, mint Ady Endrének, mint Balassi Bálintnak, mint Nagy Lászlónak. De hisz az ő arcuk volt! Ember volt, aki tiszta, szabad és teljes szerelemből fogant. o o 0 0 0 • o o 0 0 0 • o o 0 0 0 i o o o 0 0 ö n n n n n ii n n n n n A r\ r\ r\ n n A 318
