Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Tornai József: A szülői ház siratása; Álmaid fölött múzsák; De hol van Mózes csipkebokra?; A táncos ég ritmusa (versek)

Heidegger „Sein zum Todé”-ja, Hartmann „létrétegeinek” fénye világította meg utam misztikus lápból a földre.

Hogy a kőből hogy lesz fű és fűbó'l hal és halból ember, csak a lények nászi tánca magyarázza, meg a szellem.

A Nagy Minden galaxisok, idők-terek s fajok ömlő, leheletfinom mintákkal teli élet-halál-bölcső,

hol az egyik percnyi formát lények milliója váltja s már az atom magjában is ott a szellemiét alfája.

Lentről föl és föntről mélybe nem csak az új fajta képes továbbfutni, de az űr is gyújt szikrát ezer szeszélyhez.

Erő, lélek és törvény: együtt ez a multiverzum, hol a mohó burjánzásban megszületik minden s elhuny.

Emberi agyunk azonban átlépi a lét s a semmi árnyékát és az öntudat eksztázisát megteremti.

Amin gondolkodtál, gondold tovább: éjszakáid legszebb bevillanásai múzsák, álmaid fölött lebegnek.

290