Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: Dobozytól Delimánig

Juszkó Béla 1904. évi Zrínyi-rajzait már Konrád Ignác figyelembe részesítette. Ismeri azokat Sarlós Endre is, de igazán Juszkóra emlékeztető' alak mozdulatát én csák a Szigeti veszedelem képregény-változatában vélem felismerni (Pécs, 1997, Alexandra Kiadó). Arról a csataképről van szó, amely mind Juszkónál, mind Sarlósnál a XV. énekhez járul. De hát meglelem Juszkó hatását a Konrád-Albumban is: Konrád Ignác a III. ének siklósi epizódjában látszik egy Juszkó-megoldásra utalni. Igen ám, csakhogy Juszkó eredeti-e? A lóhátas vitéz kardcsapás-módjának ikonográfiáját kellene ismernünk hozzá.

A dekorálás, az alkalmi kisnyomtatványok, a lektűr illusztrálása, a képregény-rajzolás is lehet szenvedély; lehet a képesség megmutatásának alkalma és tere, de inkább eszköz a megélhetéshez.

Az alkalmazott grafikus főszerepe, jutalomjátéka: a klasszikus művet illusztráló olajfestmény.

Szeressük hát Sarlós Endre Delimánját.

Felfogása és kivitelezése, színvilágának borús és némi derűt is ígérő árnyalása kikap bennünket napi gondjainkból.

„Rosszkedvűnk telét tündöklő nyálra változtatja át.”

Jegyzet: Esszémhez hasznosítottam korábbi Zrínyi-írásaimat és Boda Miklós észrevételét a Syrena címlap két emberarcélére vonatkozóan (Federica Sgabri dolgozatát is tőle kaptam). Vergiliust és Homéroszt én kíséreltem meg identifikálni. A Dobozytól Delimánig az Életünk című folyóiratnak készült.

288