Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom III.
Kritika, 2003/9. A Kritika első őszi számában Dessewffy Tibor esszéje foglalkozik a ,.másik kultúrával” Provokatív evangélium: kultúra az információs korban címmel. A szöveg egyik kiindulópontja hasonló Barabási Albert-Lászlóéhoz: „Ebben az új helyzetben a fő kérdés: lenni vagy nem lenni - a hálózatokban. E hálózatok ölni és ölelni egyaránt tudnak. Megváltozik tehát a folyamat, ahogyan a teret és az időt konstruáljuk, és ennek függvényében más formát ölt az egész kultúra, amely ezekből az alapfogalmakból építkezik” - mondja Manuel Castell Jdőtlen idő”-fogalma nyomán a szerző. A későbbiekben Dessewffy kétfajta tipológiát ad: egyrészt a nyitottság fogalomköréből levezetve indokolja, hogy az új kornak milyen „örömhírei” — evangéliumai - vannak az ember számára: a nyitottság decentralizálja a közönséget, illetve magát a tartalomszolgáltatást és a hozzáférést, továbbá fontos jellemzője korunknak a mobilkommunikáció és az interoperabilitás jelenléte („az azonos textuson való egyidejű működés, megformálás, munkálkodás lehetősége”). A dolgozat második fele a digitalizáció hét jellemzőjét ígéri a kultúra szempontjából - magam csak hatot számoltam meg a felsorolásban (reprodukálhatóság, konzerválhatóság, kereshetőség, konvergencia, multimedialitás, hi- pertextualitás) -, majd arról beszél, hogy nem fognak eltűnni a kultúra hagyományos eszközei - például a könyv csak a kultúra egész rendszere átsruk- turálódik. A legfontosabb örömhír azonban a szellem munkásai számára valószínűleg az, hogy ,,beköszönt a kulturális imperializmus”. ,A kifejezés itt azt jelenti: a kultúra gyarmatosítja a többi életszférát” - mondja Dessewffy, aki esszéjét azzal zárja, hogy az új közeg minden bizonnyal ,p szabadság birodalma” lesz. (Kiemelések az eredetiben - F. B.) Literatura, 2003/1. Míg Dessewffy Tibor térben és időben, vagyis „a nagy egészben” gondolja át a kulturális és technológiai átalakulást, addig három szerző - bár az „egészre” is vet pillantásokat - immár az irodalom s az irodalomtudomány lehetséges új nézőpontjait keresi a Literaturában. Kappariyos András Irodalom a digitális közegben címmel először a könyv fejlődéstörténetéről beszél, irodalomszociológiai, társadalomelméleti következményeket is elemezve („a napjainkban zajló változás hasonlónak vagy még nagyobb mérvűnek ígérkezik, mint amit Gutenberg találmánya idézett elő”), majd a nagytanulmány elsősorban „arra keresi a választ, hogy vajon új távlatokat nyit-e az irodalom számára az új média, vagy az irodalom közeli végét jelzi, továbbá hogy valóban olyan újak-e a digitális világban feltáruló lehetőségek” (61.). A kutató úgy véli, hogy az irodalmat és az irodalomtudományt funkcionálisan három fő területen érinti a digitalizáció és a kultúraváltás: a lexikon, enciklopédia, szótár, kézikönyv jellegű kiadványok tekintetében egyfelől, a szövegkiadások, kritikai kiadások vonatkozásában másfelől, illetve eleve adott a harmadik kérdés: ,hogyan ír az író a digitális környezetben?” 274
