Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Az atléta halála "története"
Kézzel, tollal írt levél, borítékban. indulunk: Nyugat-Európába utazik Mészöly Miklós feleségével. - a túlzó elismerés: Tüskés Tibor levele hiányzik a hagyatékból. - a kötetért: Mészöly Miklós Az elvarázsolt tűzoltózenekar (Mesék) című, 1965-ben megjelent kötetét küldte el előzőleg. A kötet ajánlása: Tüskés Tiboréknak nagy szeretettel, barátsággal - egy új „mese” folyóirat reményében Miklós. - a kritika: Tüskés Tibor írása megjelent: Új Könyvek, 1965. 16. szám. - Bandi: Fodor András. Lásd a 11. számú levelet. - a könyvtáros értesítő: az Új Könyvek című periodika alapján rendeltek könyveket az ország könyvtárai. A periodikát az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában - Fodor András akkori munkahelyén - szerkesztették. A könyvismertetéseket a szerzők névvel nem jelölték. - a regényt befejezem: a Saulus című regényt. - Valóság szám: Mészöly Miklós: Atonalitás és az atonalitás történetéről. Valóság, 1965. 9. szám. - A Magvető Almanachban: Mészöly Miklós: Bunker. Magvető Almanach, 1965. 3. szám. Magvető, Bp. 1965. 20. Mészöly Miklós - Tüskés Tibornak Postabélyegző: Paris, 31. 10. 1965. [okt. 31.] Tiborkám, Svájc, Anglia után Párisból; még csak pár nap itt. Az Atléta kijött. Remekül vagyunk, csudálatos ősz, kevés pénz, de az se számít. Élmény, elgondolkoztató, akad elég, remélem jössz Pestre, hogy szóban is, bővebben. Nov. közepére kb. hazaérkezünk. — Remek, de már nagyon hiányzik az íróasztalom. Sok szeretettel üdv. a családot ölel Miklós Kézzel, tollal írt levelezőlap. az Atléta kijött: Mészöly Miklós: Mórt d’un athlete. Roman, Trad.: Georges Kassai. Paris, Éd. du Seuil. 1965. 21. Mészöly Miklós - Tüskés Tibornak Budapest, 1966. febr. 1. Kedves Tibor, egy nagy szívességet szeretnék kérni Tőled. Végre — rövidesen — (vagy rövidesen - végre) megjelenik az Atléta. Már megcsináltam a második korrektúrát is. A pécsi Szikra nyomdában nyomják. Már most - nem tudtam megállni, hogy a második korrektúrába is bele ne javítgassak (ez amolyan görcs nálam, a szöveg soha sincs készen; ezúttal főképp az ami-amelyeket irtottam, mindig több marad belőlük, mint kéne; meg a használatukat illetően is változott az ízlésem az elmúlt pár év alatt - az „ízlésem”, mondom, mert megbízható szabály nincs rá, hiába erősködik az Akadémia, csak a fül dönthet, s csuda következetlenek a döntései néha - mindenesetre már nem vagyok any- nyira - s tolnamegyeiesen - ami-párti, mint voltam) - viszont: a második korrektúrát már nem küldi vissza a nyomda. A nagy kérés: ha volna - s gondolom, biztosan van — valaki ismerősöd a nyomdánál, aki felhívna, amikor a kötetem sorra kerül - s átnéznéd a második korrektúra javítását. A nyomdai korrek180
