Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Az atléta halála "története"
gát is el tudjam intézni. (Esetleg az Atlétából mutatnék be egy rövidebb, összefüggő' részletet.) Különben - úgy hallom — az Atléta ügye is érik. Állítólag a Magvető s a Szépirodalmi újra elővették, mindkettő, s most egyezkednek, hogy melyik... - 0, tempóra... Mit tagadjam, már kicsit messziről szemlélem, túl vagyok rajta - a Paulus kínoz. Talán tavaszra kihordom. Hoztatok döntést már a regény-részlet ügyében? Aggályaid (érthetőség szempontjából) változatlanok? Vagy próbálkozzam az Új írásnál? írdd meg őszintén — A másik; — a korrektúrában levő második napló-jegyzetet - ha szükséges - esetleg kiegészíthetem újabbakkal; a szerint, hogy mikor s mennyi helyed lesz rá. Még mindig nem dőlt el a havi megjelenés ügye? Csakugyan, már majdnem mindegyik vidéki folyóirat havi - a pécsi Tanács se garasoskodhat sokáig. Tiborkám - még egyszer üdv. és minden jót - a pécsi viszontlátásig — sokszor ölel Miklós U. i. Németh Antalnál lent van az egyik drámám; ha érdekel, kérdd el tőle, biztos ismered s biztos szívesen odaadja. Kézzel, tollal írt levél, borítékban. a decemberi szám: Jelenkor, 1962. 6. szám. - Szefi... írása: Bohuniczky Szefi (lásd a 4. számú levelet): A fiatal Németh László és környezete. - Bandi írása: (Lásd a 11. számú levelet) Fodor András: Vallomás egy nemzedék zenei köztudatáról. - Major cikke: Major Máté [(1904-1986) építész, művészeti szakíró]: Breuer Marcell művészete. - T. Árpád: Thiery Árpád. Lásd a 15. számú levelet. - Gyula: Hernádi Gyula. Lásd a 15. számú levelet. - feleséged tanítványai: Tüskés Tiborné Szemes Anna a pécsi Leöwey Klára gimnáziumban tanított magyar irodalmat, az iskolában látta vendégül Hernádi Gyulát. - Paulus: Mészöly Miklós Saulus című regénye. - a pécsi tanács: helyesen a Baranya Megyei Tanács. - Németh Antal: (1903- 1968) rendező, színigazgató, színházelméleti író, 1959 és 1965 között a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője. - egyik drámám: a Bunker. 17. Mészöly Miklós - Tüskés Tibornak Postabélyegző: Budapest, 1964. márc. 29. Kedves Tibor, nem a magam ügyében ezúttal, - atyai jóbarátom volt Sándor, most meghalt, tudsz róla biztos. A „Dunántúli legendáskönyv” idejéből való meséje ez. Nagyon örülnék, ha megemlékezésül - a nyári balatoni számban - közölhetnéd. Az özvegytől kaptam a részetekre - megkérnélek, hogy a döntésiekről őneki válaszolj. (Különben súlyos beteg. Amúgy is rászorulnának a közlésre- segítségre.) Címük: özv. Dallos Sándorné, Bp. V. Árpád u. 7. Múltkori leveled nem volt éppen szívderítő... Hallom, valakit már odarendeltek melléd. Az ég tudja, mit terveznek ebben az irodalmi krecliben. Valahogy változatlanul úgy érzem, hogy ami történik, nincs összhangban azzal, 177
