Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Alexa Károly: Írók..., írjatok... remekműveket... I.
II. Idézetek: az elmélet az igazi valóság A legnagyobb tanítvány és a legjobb tanító témákat ad az íróknak ,Amikor kiadtuk a forintvédelem jelszavát, arra lettünk figyelmesek, hogy túlbuzgó elvtársaink egész sereg városban akasztófát állítottak fel a forint védelmére és innen a központból kellett intézkedni, hogy az akasztófák minél gyorsabban eltűnjenek... úgy kell dolgozni, hogy pártunkat ne csak tiszteljék, de szeressék is.” „A mi pártunk bizonyos fokig a vakok között az egyszemű király. Mindenki tudja, hogy jobb kétszeműnek lenni.” „Szóval vigyáznunk kell a kiegyensúlyozottságra. Amikor Sztálin elvtárs ezeket a dolgokat mondotta, ezeket a nézeteket kifejtette, én a börtönben ültem és némi meglepetéssel hallottam arról, hogy a párt tagjainak például javasolták, hogy tanuljanak meg táncolni. Csak utólag értettem meg, hogy ez hozzátartozik ahhoz, hogy a kommunista ne csak politikus és specialista, hanem társadalmi emberi is legyen.” „Most a demokrácia negyedik évében jutunk oda, hogy pl. a közoktatást megtisztítsuk az oda behúzódott reakciós elemektől. (Taps.) A munka itt már kezdetét vette, de az elsó' lépésen még nem jutottunk túl. A bíróságokat is, melyek oly gyakran hoznak felháborító és a demokráciára szégyenletes ítéleteket, az idén szemügyre fogjuk venni, és intézményesen gondoskodunk arról, hogy az új magyar szellem közéjük is teljes erővel benyomuljon.” Biztosíthatunk minden dolgozó magyart, hogy nem ismerünk tréfát az egyházzal szemben sem., amikor a földosztás eredményét, a földhöz juttatott 700.000 magyar paraszt érdekeit meg kell védeni. És ugyanúgy biztosíthatunk minden magyar hazafit, hogy az 1848-as nagy nemzeti hagyományokat, amelyek mindannyiunk előtt szentek, még a bíboros hercegprímástól sem engedjük bemocskolni, meggyalázni. (Helyeslő, nagy taps.) Azok a jóhiszeműek pedig, akik nem voltak tisztában eddig azzal, hogy hova visz az út, amire Mind- szentyék szeretnék lökni az országot, most megértik, hogy ezek az urak, ha 1848-ban éltek volna — akkor Haynau és az osztrák zsoldosok oldalán küzdöttek volna Kossuth, Petőfi, a magyar nép megújhodása és felemelkedése ellen.” „Mindjárt azzal kezdem, amiről Dögéi elvtársunk, mint utolsó felszólaló beszélt, és amit Simó elvtárs Csanádból, mint első felszólaló ugyancsak megpendített: ez a panaszkodási láz. Való, hogy a demokráciában rengeteget panaszkodnak. Ezt magam is gyakran tapasztalom. Kimegyek pl. a piacra, észrevesz az egyik elárusítónő, örömében összecsapja a kezét és elkezd kiabálni: ’Asszonyok, asszonyok, itt van Rákosi elvtárs, gyertek, panaszkodjatok!’ (Derültség.) Az asszonyok körém gyűlnek és azt mondom: ’Hátha nem is panaszkodni akarnak, hanem dicsekedni.’ Erre elnevették magukat és senki sem panaszkodott. (Derültség, taps.) Kedves Elvtársak, a panaszkodásnak csakúgy, mint a suttogó propagandának szerepe van a demokrácia és a reakció harcában. A reakció a panaszkodáson keresztül akarja fokozni az elégedetlenséget, vagy a panaszkodáson keresztül akarja elmosni, elkenni azt a tényt, hogy a demokráciának, igenis, nagy sikerei vannak. Erre nézve éppen Simó elvtárs mondotta, hogy amikor felvették ezzel a panaszkodási lázzal a harcot, egyszerre szinte dicsekvési lázba csaptak át.” „Mi emelt fővel állíthatjuk, hogy azt, amit a felszabadulás óta tettünk és 151
