Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Vargha Henrietta: Napfogyatkozás; Tisztítótűz (versek)
Tisztítótűz Heverőn hagyott illatodba burkolóznak levelek Párnám süppedéseit követve mormolom nevedet. Rotyog a víz tojásokkal, aprítom a burgonyát. Zagyvaságot beszélek! Rég megettük kenyerünk legjavát. Számold össze költségeid: Robin Hood, ezüstlánc, kapucsínó, vacsorák! Pepecseltem Neked hiúsággyártó száz csodát. Múltról meséltem. Második Csernobil pusztított fejemben, Nehéz szülés sérüléseket okozott testetlen világomon. Vagyok. Vagy ok Te, számos, ide űzött dermedni. Dönteni. Dönt-e bárgyú arcával a mesélő' múlt? Átkoznám Istenem, szívesen, válogatott káromkodásokkal izgatnám gyóntatóatyám. Minek prédikál? Túlvilágról jövök postafordultával. Mennyországból kidobtak, lejárt útlevelem. Poklot szűknek találták nekem. Robbantottak madárlátta ígéreteket. Tudod, olyan módon, mint farkas kérte Piroskát. Lebegek rögvest szakadó ökörnyálon. Homlokomon talált gólyaürülék gyógyítja lázamat. Tisztíttasson meg tizenegyedik parancsolatként minden áldozat! Jelen jelent meg. Gyermeket táplálok tévedésmentes tejjel. Hagymaleves melege találkozik kezeddel. Új kenyeret szelsz, párnámon nyújtózol. Róza - mondod - finom a forralt bor. Heverőn hagyjuk illatunk. Együtt. Miénket. Jósolt tenyeremből a jövő. Miket? Meséket.
