Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 2. szám - Bratka László: Vlagyimir Vojnovicsról
BRATKA LÁSZLÓ Vlagyimir Vojnovicsról Az 1932-ben született Vlagyimir Vojnovics gazdag életművének több darabja a szovjet és az orosz irodalom meghatározó műve. Vojnovics asztalos szakmát tanult, számtalan mesterséget próbált a hatalmas ország több helyén, amíg az Űrhajósául című, megzenésített verse óriási elismerést és anyagi sikert hozott számára. Az 1961-ben megjelent Itt élünk című elsó' elbeszélését, majd az azt követő néhány rövid írását, amelyek a szovjet valóság javító szándékú kritikáját jelentették, rendkívül éles, a korabeli politikai élet erőit pro és kontra felvonultató viták követték. 1963-ban kezdte írni a hosszú időn keresztül szamizdatban terjesztett fő művét az Iván Csonkin közkatona élete és különös kalandjai című regényét. Ha nincs Szolzsenyicin, akkor valószínűleg a Csonkin és folytatása, az 1979- ben Párizsban megjelent A trónkövetelő című regény lenne a sztálini korról szóló legismertebb mű. (Ezt nyilván Vojnovics tudja a legjobban, mert ellenségesen viszonyult a pályatársból történelemformáló személyiséggé nőtt Szol- zsenyicinhez; például az 1987-ben az USA-ban megjelent Moszkva 2042 című antiutópiájában förtelmes karikatúrát rajzol róla. Az mindenképpen Vojnovics becsületére válik, hogy nem is titkolja elfogultságát. A paródia hangjának érzékeltetésére idézzünk egy, pályájuk korai szakaszára vonatkozó mondatot: ,Akármilyen féltékeny is voltam, akárhogy is sikerült lepleznem irigységemet néha sikeres, néha lapos szellemességeimmel, ez a Zilberovics által fölszedett újsütetű zseni izgatta a képzeletemet”.) A két Csonkin-könyvet és főszereplőjüket gyakran hasonlítják a Svejkhez és annak hőséhez. A könyv legnagyobb érdeme, hogy áradó humorral képes mindent elmondani a szörnyűséges sztálini korról; az olvasó végigneveti a könyvet, és úgy ismeri meg azt a világot, hogy a didaxisnak még csak a gyanúja sem merül fel benne. (A két Csonkin- könyv megjelentetése a magyar könyvkiadás egyik nyilvánvaló adóssága. Talán akkora érdeklődést nem keltenének, mint keltettek volna a kilencvenes évek elején, amikor sorozatban láttak napvilágot az addig betiltott művek, de érdektelenségbe se fulladna, hiszen aktualitásoktól független, „örök darab”, mint ahogy - ha már a Svejknél tartunk - Hasek műve sem csak az első világháborúhoz való viszonyában értelmezhető, élvezhető.) Vojnovics mind nyilvánvalóbb módon szembekerült a rendszerrel, a folyamat egyik jellegzetes dokumentuma az A Metropolban történt című elbeszélés, amely arról számol be, hogy a KGB beugratós trükkel hogyan próbálta beszervezni az írót. 1980-ban elhagyta a Szovjetuniót, Németországban telepedett le, a Sza102
