Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Hegedűs Mária: Hogyan rögzíthető a kezdet?
HEGEDŰS MARIA Hogyan rögzíthető a kezdet? BAKUCZ JÓZSEF KÖLTÉSZETÉRŐL Bakucz József kezdó' irodalmi tevékenysége az ötvenes évek elejéhez köthető'. Ekkor gyermekversekkel, műfordításokkal hívta föl magára a figyelmet: Vearharen, Whitman nevét sokat emlegetik. Az 1956-os menekülés után kényszerű hallgatás következik: szórványosan jelennek meg versei, elméleti írásai a nyugati magyar folyóiratokban. Végül a hatvanas-hetvenes években jelennek meg első önálló könyvei (a párizsi Magyar Műhely Kiadónál), amelyek ily módon kapcsolják be őt a magyar irodalom történetébe. A hatvanas és hetvenes évek magyar irodalmának történeti összefüggései ma az egyik legnehezebben áttekinthető és kutatható területek közé tartoznak. Mert nyilvánvaló, hogy a korszakok változásával, új elemző generációk felnövekedésével új szemléletek alapján értékelődnek még a klasszikus hagyományok is. Sőt az is természetes folyamat, hogy a kortárs irodalom építőkövei is átrendezhetik az addig kialakított értékeket. E szokásos trendeket a magyar történelem népességet megosztó, többször országhatárok által is szétválasztó eseményei tovább bonyolították. A trianoni békeszerződés által megvont határok mesterségesen létrehozták az ún. határon túli magyar irodalmat (erdélyi, felvidéki, újvidéki), amelyhez az 1956-os menekült hullámmal létrejött a szintén ún. nyugati és tengerentúli magyar irodalom. Ezek a kényszerű elnevezések azonban nem tarthatók, hiszen röviden belátható, hogy csak egy egységes magyar irodalom létezik. Ennek értékelése, feldolgozása pedig csak minden magyar nyelven írott műre kiterjesztve képzelhető el. Eme ideális állapotot elérni majdnem lehetetlen vállalkozás, de megkísérelni minden korszaknak szándéka és feladata lehet. Ilyen megfontolások alapján illeszkedik a magyar irodalomtörténet áramába Bakucz József, a főként Bostonban élt és alkotott magyar költő alkotói pályája a korabeli magyar költészeti áramlatokba. Ha vázlatosan felidézhetjük a hatvanas évek első felének magyar költészetét, a következő sommás irányzatokat tárta fel nagyjában/egészében az eddigi kutatómunka. A határon belül élő, ekkor pályájukat kezdő fiatalok számára a Juhász Ferenc-Nagy László és a Pilinszky János-Nemes Nagy Ágnes nevével fémjelezhető irányzat volt példa értékű. Népi szürrealista, képekben tobzódó, jelzőktől roskadó költemények az egyik oldalon (Buda Ferenc, Ágh István, Cselényi László) riasztóan tömörítő, száraznak tűnő filozofikus versek a másikon (Tóth Judit, Székely Magda, Orbán Ottó). A társadalmi igényeket kiszolgáló, szociológiai szempontokat is érvényesítő, Illyés Gyu1045
