Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Dobozi Eszter: Félni kell; Fölégetett kertben; Legendatemető (versek)
DOBOZI ESZTER Félni kell Vasöklök sorban az asztal lapján. A görcs sem ránthat ily feszesre horka ujjakat, eróTitogtatón, ahogy a düh, harag szorítja-nyomja őket. Rajtuk még a göb is vörösben lüktet. Voltak öten-hatan. Te láttad őket, hogy nyomultak a kapun, kerítésen is át, nézted, hogy mind tolul, és egyre beljebb - marconák. Hatalmasan csak ültek, ültek, mint akik már birtokon belül, terpeszkedtek az asztalunk körül, vegyültek árnyainkkal. Közben gömbölyűit egy újszülött legbelül, mint alattomos fogdmegektől rejtegetve, Heródesek rögeszméitől. Míg a molfüggöny mögött lapultál eszmélet s félájulat között, mindent tudtál öntudatlan. Négyévesen te láttad, hogy tüzes pöröly volt mindenik ökölcsapás. Szétnyílt az asztal s a tető. Tiéd azóta az intelem: itt merő veszély az otthon, s félni kell házadban is. Fölégetett kertben Még itt vagyunk, s pulink egy más világot őriz. Okos szemével más mezőkre les, fülelve vár égi neszre. Egykorú volt véled ő is, ahogy ezernyi szőlőtő. Sosem teremtek nekünk a vesszei. Harácsolok, üzérek kezén lett mind oda. Ki gyűlöl minden élőt, az pusztítja így a nőttön növőt. Tüzében évszázadok bosszúja csap föl. Oroz és öl. Földet szipolyoz, azt égeti föl, mi táplál. Jó volna hinni túlnan egy dús égi asztalt: a megrabolt nyarak méze éteri tálcán a göndör fürtökbe gyűjtve, s nedűje lassan, súlyosan csordul mennyei kincses kehelybe. 3
