Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Démonaink; A meleg kolbász

számít. Gondoljunk a marxizmusra, amely a történelem boldog betetőzését ígérte, majd hatalmi tébolyában a világon eddig példátlan hazudozást, sanyargatást és mészárlást vitt végbe. Megbukott? Egy történelmi pillanatra igen. De démonának erejét mutatja, hogy történt, ami történt, ma is roppant tiszteletnek örvend. Szívek milliói sóvárognak utána: még olyan emberek szívei is, akiknek családját, esetleg őket magukat is kegyetlenül megkínozta a szocialista diktatúra. A leghíresebb démonregényben, Vu Cseng en Nyugati utazásában mondja a szent barát, Hszüan cang: „Ha feltámad a szív, attól támadnak föl a démonok. Ha a szív vágya elenyészik, elenyészik a démonok serege is.” (Bp. Európa, 1969. Ford.: Csongor Barnabás.) A démonok a szívünkben testesülnek meg - a bűneinkből, becsvágyunkból építenek maguknak létezést. Már a XIX. században megfigyelte Le Bon, holott akkor még nem létezett telefon, rádió, tévé, hogy pl. az ideológiák fertőzésszerűen, közvetlen érintkezés nélkül képesek tovaterjedni a tömegben. Egy-kettőre megtelepszenek a tömegként viselkedő egyénekben, akik befogadják őket. Holott nem léteznek. Avalokitesvara bódhiszattva mondja a regény főhősének, Szun vu kung majomkirálynak „Szun vu kung is, a bódhiszattva is, a démonok is csak képzelet; ha végére jársz, megtudod, hogy a nemlét képei csak.”

A Cshándógja Upanisad-ban olvassuk, hogy Pradzsapatit, a teremtőt fölkereste Indra, az istenek királya és Virocsana, a démonok királya. Harminckét évig szolgálták tanítványként, hogy megismerjék a Valóságot, az igazi ént, Atmant, „aki folttalan, nem öregszik, halhatatlan, nem ismeri a szenvedést, az éhséget, a szomjúságot. Aki ezt az igazi ént megismerte és megtalálta, az minden világok fölött uralkodik, és annak minden kívánsága teljesül.” Prad- zsapati próbára tette őket, s azt mondta, hogy az igazi én, vagyis Atman az, akit a tükör mutat. Indra nem ugrott be, és újabb és újabb harminckét esztendős szolgálatokat vállalt, hogy a tényleges igazságot megtudja. Virocsana viszont elégedett szívvel tért vissza a démonokhoz, és ezt a tanítást hirdette: - „A testnek kell örülni, és a testet kell ápolni; aki a testnek örül, és aki a testet ápolja, az eléri a hatalmat itt és a túlvilágon.

Ezért mondják, hogy aki nem nagylelkű, nem hisz és nem áldoz: démoni ember. Mert ez a démonok tanítása. És ha valai meghal, a holttestet felcico- mázzák, feldíszítik ruhával és ékszerekkel. Azt hiszik, hogy ezzel a halhatatlanságot elérik.” (Ford.: Hamvas B.: Ősök nagy csarnoka, Medio kiadó, Szentendre, 2003.)

Ezért mondják, hogy a hatalmi ösztön a testi én tulajdonsága.

A démon szolgálatkésznek mutatkozik gazdaemberéhez, akin élősködik. Folyamatos ajánlatokat tesz gondjai orvoslására: majd én! Én vállalom a döntést, a felelősséget, lásd be, hogy én vagyok a képlet, ami mindent megold! S valóban, a megszállott - akár szerelmi, akár politikai vetélytársa képe merül föl előtte — azonnal látja a kibontakozás útját: eltörölni az illetőt a föld színéről. Ilyen gyorsan annak előtte soha nem tudott gondolkodni. A démon kaptafa-rendszerének iskolapéldája a marxizmus. Emlékszünk, ez az ideológia elvette a magántulajdont és a vallást: ettől majd egy-kettőre beköszönt a

1009