Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Koppány Zsolt: Plumbum
orruk előtt, hát persze, hogy ez lesz a legjobb. És szemben! Mi az? Párizsban lennének? Hatalmas diadalív meredt az égre, s az alkonyaiban fokozatosan vette körbe a díszkivilágítás. - Margit, ez gyönyörű - álmélkodott a mai magyar irodalom jelese, visszaült a volánhoz és vadászni kezdett parkolóhelyre, ahol aztán éjszaka is otthagyhatja egyetlen komoly értéküket, a Polski Fiatok A szálloda mögött talált is helyet, visszaballagott az utca elejére, nincs-e valami tiltó tábla, mert mi lesz, ha fólébrednek, s a kocsinak nyomát sem lelik? De nem. Állhat, s ha tud az az autó, akár le is fekhet, hogy kipihenje a porszívónyi motor azt a rengeteg kilométert. A szálloda recepciósa elfogadható árat írt egy cetlire, Koprázi katontiszt módjára fizetett, s mindjárt hozzá is tette, hogy nix früstük! Ne emeljük az árat! Szobájuk olyan volt, mintha egy George Simenon regényből bújt volna alájuk. Rézágy, kopott perzsaszó'nyeg, szecessziós bútorok. Margit benyitott a fürdőszobába. Állókád, aranyos díszítésekkel. S abban a pillanatban intim zúgás, valahonnan föntről, a szag- és páraelszívó. Margit összecsapta apró tenyerét. Koprázi átölelte, s szenvedélyesen megcsókolta a lépés- és ugramű- vészt, majd ledöntötte az ágyra, és... (szexjeleneteket nem bocsátunk közre, mindenkinek a fantáziájára bízzuk, hogy mi történt ott, a sötétségbe forduló alkonyatban. Egyet azonban elárulunk: Koprázi József még feleségével való közösülésénél is kondomot használt, amióta megtudta, hogy az AIDS támad. És, hát ki tudja, Margit, ott, az Állami Műházban, vagy épp a sűrű turnék alatt, szóval jobb a békesség. A szerk.).- De most aztán nyomás a belváros, mert reggel tépünk tovább! - Pattant föl a mai magyar irodalom jelese, mint szakaszparancsnok-helyettesként Atomocskán, mikor reggelenként fölkattintotta négy rajának összes villany- kapcsolóját hajnali hat óra magasságában. De mi lesz, ha kocsival mennek, s mire visszatérnek azt az egyetlen parkolóhelyet is elfoglalják? Kockázat nélkül nincs siker, úgyhogy irány a Grand’ Place, aztán a Manneken-Pis! a Chi- non vakuja villan, akkor hát mire várjunk? Koprázi József nem csak arról híres (vagy éppen egyáltalán nem híres, A szerk.), hogy a mai magyar irodalom jelese, hanem hát a tájékozódóképessége. Az valami fantasztikus volt. Például. Rájött, s Margitnak számtalanszor elmagyarázta, hogyan kell lejönni hegyről, ha véletlen ottragad az ember? Margit nagy álmos szemeit ráemelte, és csak annyit mondott, hogy majd megtalálja őt valaki, akárha holtan. Koprázi ilyenkor az öklét rázta. Nem!!! Egyszerűen elindulsz lefelé. Mert a hegyről lefelé a völgybe jutsz. Nem igaz? Margit bólintott. Tök mindegy, milyen völgybe, de lent, vagy, a tenger szinthez vészesen közel. És onnan már gyerekjáték a tájékozódás. De most, ebben az este is félelmesen nyüzsgő városban hogyan találják meg azt a páratlanul szép teret, Európa legszebb terét, nem beszélve a Manneken-Pis-t, amely állítólag egy szimpla utcasarkon pisálja le az ember gyerekét, ha nem elég óvatos. Koprázi kapott egy apró térképet a recepcióstól, a kormányra terítette, s közben kanyarodott balra, jobbra, egyenesen aztán megint balra, apró utcában megállt, behúzta a kéziféket. - Fizetős parkoló, de itt is csak hatig! He- hehe... Margit, ott a Szent Mihály templom. És közel a Grand’ Place! Ha nem, szétrúghatod a seggemet. - Margit sohasem rúgott, bár izmos lábával köny- nyedén leteríthette volna a mai magyar irodalom jelesét. De csordultig telt a szíve lírával, ugráfiáit ezért ítélték dekadensnek. 956
