Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Koppány Zsolt: Plumbum

logott. A kövér ember borostás volt, zalai tájszólásban beszélt, szájsarkában régen kialudt csikk.- Vinném az egészet.- Vigye - bólintott Koprázi, kinyitotta a raktár hatalmas vasajtaját és körbemutatott. - Az árban majd megegyezünk. A kövér bólintott, vastag ujjait szájába vette és füttyentett. A csikk még ekkor sem esett ki száj sarkából, talán oda volt ragasztva, vagy egybenó'tt a vastag hússal, talán már így született ez a formátlan Barba-papa, ki tudja. Mindenesetre jól megtermett melós- ruhás emberek, a sofőrrel együtt kilencen hordták kifelé, amit csak lehetett. Koprázi meg jegyzetelt, körmölt, számlázott. A kövér ember sliccéhez nyúlt és lepisálta a falat. Három koszos, omlott falú lakás is volt az udvarban, s mintha vezényszóra, egyszerre ugrottak ki az asszonyok, hogy nem szégyelli azt a kövér pofáját, lehugyozza a falat, és a raktáros úr még csak azt sem mondja, hogy a vécé ott van karnyújtásnyira! — Hölgyeim, minden olyan gyorsan történt! — védekezett Koprázi József, a mai magyar irodalom jelese. Ebben maradtak. A kövér ember elnézést kért, számolt, osztott és szorzott. - Panziót nyitok. Ha arra jár, nálam ingyen megaihat. Schilling is jó lesz? - kérdezte, és hunyorított hozzá. — Jó. De némi forint is kellene, amit a cég felé elszámolok. Hát persze, bólintott a kövér ember. Azzal száz schillinget nyomott Koprázi markába, csupa húszast. — Ezek meg a forintok.

Az is több volt, mint amennyit a raktárkészlet ért. Koprázi József, a mai magyar irodalom jelese elégedetten köpött a markába, és most az egyszer este kilencig ottragadt irodájában, míg amazok pakoltak rendületlenül. Majd mikor végeztek, bezárt. Elindult hazafelé az egyéves Polski Fiattal, amit még Margit vett fénykorában, amikor még becsülték (?), mindenesetre a sok hakni, külföld (Edinborough, Szicília, Alaszka, Tajvan, Hongkong, Szöul, egész Itália, Németország, vagyis a fél világot bejárta ez a falusi kislány, A szerk.) összehozott annyi pénzt, hogy egy vadonatúj Polski Fiatot hozzon a házhoz. De mivel Margit nagyon nagy volt a lépés- és ugraművészetben, az ugráfiá- ban meg egyenesen zseniális, vezetni nem nagyon tudott. Ha azt mondta neki Koprázi, Margitom, most fordulj balra, Margit már tekerte is a kormányt, fölszaladva a járdára, bérháztól pár centire fékezve.- Te mondtad, hogy balra...- De az nem azt jelenti, hogy rögtön! Hanem amikor jön egy utca is balról. Érted már! - ordítozott Koprázi József, miközben erősen tépni kezdte dús hajzatát.

No, de hagyjuk a múltat, Koprázi hazaérkezett, mutatta a száz Schillinget Margitnak, meg a fölmondólevelét, melyben jelezte a Nem Minden Hírlapot Kiadó Vállalat, hogy munkáját jól végezte, de mivel a raktár üres, a céget meg fölszámolják, akár föl is veheti végkielégítését. Negyvenötezer bruttó.

Margit is jó hírrel jött ám! - Képzeld: Kerkei Laci embereket toboroz a mörbisch-i szabadtéri színpadra, mert ő ugrafálja a Csárdáskirálynőt. Hátha kivisz engem is! Mindig jó volt hozzám...- Nyáron?- Igen. És jössz te is. A vége felé. Majd lefoglalok szobát.- Te... te Margit... Menjünk el valamerre... ki tudja, mit hoz a holnap. Mire gyűjtsünk? Irány Európa! Na?- De merre?

947