Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11-12. szám - Határ Győző: Nyunyi és Nyinyu

gépfegyverrel végigpásztázott sugárutakat; városok aláomlását; rommá lőtt romeltakarítást; pincébe zuhant padláslomtalanítást; elsötétítést; éjszakai tömbparancsnok légó-őrjáratát; palotahomlokzat téglaeső-leporzását; kupoladőlést, láncos-akna becsapódást, vízben úszó hídroncsokat

mindent-mindent, ami a pirszing-Himalájához képest-és annak-mögötte úgy volt, mintha ágyúdörgés soha-de-soha nem lett volna

végezetül Nyunyi pirszingjei, mind a hat, kettó' a köldökében és fölötte, egy az alsóajkán, egy az orra bal cimpáján, egy nagy a nyelve közepén, meg egy a jobb szemöldökénél: akkora HlMALÁJARAGYOGÁST vitt véghez, hogy Nyunyi TÉVÉSZTÁRNAK érezte magát. Lelépte, meg se látta Cicut

kajdizta a CSUPA-KÖLDÖK kárbunkulusát Nyinyu, Nyunyi bojfrendje; nem sajnálta a zsozsót, jött az eszement balfácán és hozta a jegyeket - a két jegyet a Falhoz Vágott Vörös Tacskó, az Irigy Hónaljmirigy meg a Popinjay INGYOMBINGYOM nagyegyüttesek szabadtéri százezres rockfesztiváljára. Smárolás közben Nyunyi érezte - mert mintha már ott is lett volna - a hurrázás-hallelujázás tömegközösülésében neki is, mint mindenkinek a mindenkié, tövig-tökig a NAGY BELEVALÓ benne volt; és akkor, Nyinyu Nyunyival a szabad ég alatt, százezrek láttára-hallatára és testületi/testi részvételével, kedvére kikámaszutrázta magát. És ki-kivel, ki-ki, roppant röppentó'sen:

elélvezett

többé se Hirosima, se Nagaszaki. Semmise volt. Ami ó'előttük lett-légyen- volt, az nullává zsugorodott, megsemmisült. Kantárizom és csikló: kiremegett - de már afrofonva-és berasztázva, a kondorszőke emberiség hetedfél milliárdja. Az ős-kerékvágásba bebillent — helyreállt a rend. A gerinchúr ka- piskálta már, mi lesz a dolga, ha megnő

azon kócos-bozontosán: köldökzsinóron lüktetett, magzatvízben úszott

mintha soha nem hagyta volna fel - folytatta, ahol elhagyta

935