Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11-12. szám - Dobozi Eszter: Fogyasztható; Beléptető (versek)
DOBOZI ESZTER Fogyasztható Ezek ilyen napok. És már mióta! Anna Swirszczynska, olvasom, hogy akkor falhoz szegezve állt. E teljes óra volt — végtelen sűrűséggel egy akkord. A rész részének is a törtje, melyben egész világ zúg, zeng, tusáz. E vad kor velünk is itt van, fortéimé a tejjel- mézzel folyóval együtt hömpölyög, s dől, ami biztos. Nem tüzelnek, ha mellen s főbe nem is lőnek, ezen a földön mégis úgy élsz, mintha minden napodra jutna egy felnégyelés, pör, s a börtön - lehet - néked épül. Vagy gép taposna rád egy napokká nyújtott pillanatban. Ugyanaz a kín: ahogy íz a torta minden szeletében. Az iszonyattal úgy vagy, mint mi táplál. Kiporciózott végzet: fogyaszthatóan kis adagban. Beléptető' Miért e félszázadnyi kapkodásod? Lélegzetvételért? Egy ismeretlen tartományt kerestél. Mint kiskirályok, óvták tőled - akár orozva szerzett birtokuk. Esdekelve kérted őket, eresszenek..., majd hogy a részedet nem hagyod... S míg csak rúgkapáltál, ököllel ütlegeltek, zúzták nem csak a csontod, arcod, a nem láthatót is belőled. Kit egész aréna vesz körbe zsongón, s pfujol, heccel és oszlását mulatja, az lesz nevettetőbb, vagy ő? Kibomlott hajánál fogva ki leng — fennakadva már a beléptető-rendszeren? Őrök, ajtónállók tüzelnek rá. A bamba nagy tulaj feszeng? Dehogy! Odaföntről száraz hahota görög gurgulázva...
