Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Tóth Henrietta: Ikarosz

8 uó'.: 151-154. p.

9 Herbert Hunger: Lexikon der griechischen und römischen Mythologie Wien, 1953. 73-74. p.

10 Antik Lexikon Corvina, 1993. 119. p. DGB Kunstlexikon. Herausgegeben undbearbeitet von Heiner Knell und Hans-Günther Sperlich. Berlin-Darmstadt-Wien, 1967. 143. p.

11 Reclams Lexikon der antiken Mythologie von Edward Tripp (Übersetzung von Rainer Rauthe). Stuttgart, 1974. 140-142. p.

12 Der neue Pauly. Enzyklopädie der Antike. Hgst. von Hubert Canzik und Helmuth Scheider. Stuttgart-Weimar, 1997. Band III, 274. p.

13 Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae (LIMC). III/1-2, Artemis Verlag, Zürich und München, 1986. 313-321. p.

14 Robert Graves: Görög mítoszok. Bp., 2001. I. kötet, 330. p.

15 Kerényi Károly: Görög mitológia. Gondolat, 1977. 107. p.

16 A mítosz másik variációjában Perdix Daidalosz nővére, ekkor hívják unokaöccsét és tanítványát Talósznak vagy Kalósznak. Daidalosz nővére fájdalmában felakasztotta magát, s az athéniak az Akropoliszon, fia sírja mellett tisztelték.

17 Munkáiról az ókori források is szólnak, említik többek között: Szelinusz fürdőjét, Apollón templomát és annak híres aranykapuját, Héraklész tiszteletére emelt szobrok Korinthoszban és a thébai Hérakleionban vagy Aphrodité szobra Déloszon. Szerzők: Diód. 4,78, Paus. 2, 4, 5 illetve 9, 40, 3—4 (LIMC III/l 313—321. p.). Daidalosz további sorsa kevéssé ismert. Szicília sem jelentett végső lakhelyet számára, innen másokkal együtt Toalosz vagy másként Arisztaiosz vezetésével Szardínia szigetére települt le, ahol műveit daidaleia összefoglaló néven ismerik, amelyek azonban minden valószínűség szerint bronzkori, csúcsban végződő tornyok voltak. In: Reclams, 140-142. p. Halála éppolyan kalandos, mint élete. Egy késői forrás elmondása alapján Lűkiában halt meg - egy kígyómarás következményeként. In: Künstlerlexikon der Antike. Band I, 189-190. p.

18 Reclams, 140-142. p.

19 Graves: i. m.: 327-328. Ugyanez a feldolgozás: Kerényi: i. m. 333. p. Pauly-Wissowa: Real-Encyclopadie der Classischen Altertumswissenschaft. Stuttgart, 1916. 986-987. p. W. h. Roscher: Ausfürliches Lexikon der Griechischen und Römischen Mythologie. 116. p.

20 Herbert Hunger: i. m.: 73-74. p.

21 Graves: i. m.: 328. p. Pauly-Wissowa: i.m.: 987. p. Roscher: i.m.: 116. p.

22 Szimbólum Lexikon Bp., 1996. 170. p.

23 Graves: i. m.: 332. p., 331. p.

24 Pauly-Wissowa: i. m.: 987. p.

25 Gloviczki: i. m.: 109. p.

26 Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metamorphoses). Fordította: Devecseri Gábor. Magyar Helikon, 1975.

27 Ritoók Zsigmond: Daedalus és Icarus története a Metamorphosesban. In: A latintanítás időszerű kérdései I. Bp. 1987. 17-26. p.

28 Gloviczki: i. m.: 113. p.

29 Der kleine Pauly, Band V, 1998, 146. p.

30 Publius Ovidius Naso: Római Naptár (Fasti). Fordította: Gaál László. Prométheusz könyvek 12. Főszerkesztő: Hahn István.

31 Thuri Lorenz: Icarus - Sein Bild als Zeichen des Lebens auf norischen und pannoni- schen Grabmonumenten. In: Ikarus. Veröffentlichungen des Instituts für klassische Archaeologie der Karl-Franzens-Universitat Graz. Band IV, 47-55. p. (49. p.).

32 Arnold Schober: Die römischen Grabsteine von Noricum und Pannonien. Sonderschriften des ÖAI in Wien, 10 (1923), 166. p.

33 Lorenz, i. m.: 51. p.

34 Tóth István professzor úr szíves közlése.

35 Schober, i. m.

36 Lorenz, i. m.: 52. p.

37 uő.: 53. p.

924