Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Gömöri György: Történelemszemlélet és struktúra

lajosi ellenparancs, amely a bitorlót éjféltól „Lajos-lovaggá” avatja - ezt a nagyvonalú gesztust csak némileg érvényteleníti, hogy néhány perc múlva Viperáciusz a folytonos korbácsolástól kiszenved.

A Hernyóprém tehát körkörös szerkezetével azt sugallja az olvasónak vagy a nézőnek (bár tudtommal Határnak ezt a darabját még sehol sem adták elő): bármennyit változik is a rendszer a forradalom következtében, ezek a változások felszíniek, visszafordíthatok, a monarchia újra restaurálódik. A forradalom élhet népbarát retorikával, létesíthet „Közmegelégedési” és „bajmegelőzési” minisztériumot. Viperáciusz több ízben keresztüllőheti, kivégezheti a Népet, attól az még ugyanaz (és ugyanolyan bambán és konokul hallgatag) marad, amíg a végén meg nem rmja a játékot, és el nem fogy. (Mármint ez a jelképes, színpadra állított „Nép”). Itt jegyezzük meg, hogy bár a francia forradalom óta számos diktátor tüntette ki magát a legnevetségesebb címekkel, Viperáciusz címkórsága a Sztálinnak adományozott címeket idézi, amennyiben:

Első és Utolsó Viperátor Venceszlátor, Tiprátor és Bitrátor, az Óriásölő, a Jóléti Bizottmány Főtitkárnoka, a forradalom

Ezermestere, a Jubileum Letéteményese, a Győzelem Özvegye, az Egybezártság Ónfeláldozhatatlan Nagy Magányosa...

és így tovább, egészen „az államfenntartás Főszimulátoráig”. Az a részlet is a sztálini elméletet idézi (az osztályharc „élesedéséről”), amikor Viperáciusz elmagyarázza híveinek, hogy a forradalomra nézve a legfenyegetőbb nem az ellenforradalom vagy az „általános elaljasodás”, hanem az állam elhalása. „Ha az állam elhal, velehalunk”, mondja a Bitrátor, és milyen igaza van, s ebben a kontextusban mondja ki azt az örökbecsű axiómát (ami nem igazolódik a Hernyóprémben): „Másik népet könnyű előteremteni: szalonnából mindig lesz kutya.” Ami persze összevethető a brechti ötlettel: miért nem választ magának új népet a kormány? Más szóval bár a Hernyóprém az örök rendszerváltás-körforgalom paródiája, nyelvi ötleteinek jó része Határnak a sztálinista Magyarországon megélt tapasztalatait kamatoztatja.

Nem tudom, pontosan mikor írhatta Határ Győző a Hernyóprémet, gondolom, valamikor a hatvanas években. Mindenesetre ezzel a színdarabbal némileg analóg gondolatokat találunk Intra muros című, 1978-ban kiadott könyvében. Ebben - bár formailag a mű „aporematikákkal”, a szerzői gondolatokra való iijonti reagálásokkal van fűszerezve - Határ több ízben fölemlegeti „a forradalom ciklikus fejlődését”, amelynek az a fő jellegzetessége, hogy „az első és a harmadik nemzedék összeér” benne, és a társadalom hüllő sza- urusza „mint valami pikkelyes szarupáncélt [...] levedli” az úgynevezett forradalmat. Ennek igazolására Határ fölállítja az „önmegújító elit” elméletét. Eszerint az elit (gondolom: a mindenkori elit) fölöttébb ügyesen mimikrizál, hogy átmenthesse hatalmát. A polgárság fiai overallt és micisapkát öltenek, és mint a proletariátus élharcosai jelennek meg. Persze annyira Határ sem naiv, hogy ne látná, ennek a kommunista elitnek legalább két változata van; ezeket a „nyers elit”, illetve „elitoid” megnevezéssel jelöli. A „nyers elitet” töretlen hatalomvágy és lassú felfogóképesség, az utóbbit pedig szentimentá892