Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Lőrinczy Huba: Bágyadt búcsúzó

sósán bánik az idővel, s két másik szöveghely adatai szerint (201., 202.) Snydernek ötvennégy esztendősnek kellene lennie. S ha már a következetlen idójelöléseknél tartunk: a professzor fél négy után öt perccel alszik el (201.), hogy tíz perc múlva, háromnegyed háromkor (!) ébredjen álmából (245., 246 ). Csak látszólag elhanyagolható pontatlanság ez, Pedrónak ugyanis legalább két órára van szüksége, hogy negyven kilométernyi (197.) kerékpározás után fél ötre (286.) Glóriához érkezzék.

Számos erénye, megkapó, eró'teljes szakasza van a Szív szerelemnek, mégsem igazán jó regény, mégis csupán bágyadt búcsúzó. Miért? Jóllehet kritikai észrevételeink már korábban is akadtak, most jött ideje, hogy összefoglalóan szóljunk a mű hibáiról. Mindenekelőtt: a „krimi” sokkal többet ér egyes — általunk említett - részleteiben, mintsem egészében. Egészként mesterkélt, spekulatív, ráadásul meglehetősen hullámzó színvonalú alkotás, több gyenge ponttal - megneveztük őket. A szöveg tekintélyes hányada inkább esszé —, semmint regényszerű, túltengő' narrátori jelenléttel; a figurák nevében gyakorta a szerző gondolkodik. Túlzsúfolt könyv a Szívszerelem: Márai szinte az összes, a történelemről, a világról, a civilizációról, az emberi természetről (etc.) vallott nézetét belé akarja ömleszteni. Fáradt mű is a „krimi”, s fáradtságát jelzi, hogy megismétli azt, amit a régebben írott regények magasabb színvonalon kifejtettek. A kultúra-civilizáció problematika benne élt már A Garrenek művében, az itáliai nyomorúságról emlékezetesebben beszélt a San Gennaro vére, az ember örökkévaló vérszomjáról az ítélet Canudosban, az egyéniség pótolhatatlan voltáról a Béke Ithakában. A megfáradás jele az is, hogy a kompozíció a régi sémát követi: itt is egy váratlan üzenet érkezése indítja útnak a történetet, akár az Eszter hagyatékában avagy A gyertyák csonkig égnek című regényben (a kezdés szituációja - távolról - A sziget nyitányára is emlékeztet, a tengerparti szállodával, a hőséggel), majd a protago- nisták múltjának visszapergetése következik stb. S Márai ismétli önmagát egészen apró részletekben is: például a „krimi” ugyanazt a szentenciát idézi Luthertől (196.), amely már a Sirályban is fölbukkant.29 A Szívszerelem legnagyobb hibája azonban kétségkívül az, hogy figurái nem „élnek” - mondvacsinált alakok, képletek csupán. Mr. Williamsre, a bíróra, az inspektorra legkivált érvényes eme megállapítás, de csökkentett mértékben illik Glóriára, sőt: Snyder professzorra is.

S mégis, így is: szükség volt a „krimi” kiadására - vele, általa vált teljessé Márai nagyepikai életműve. Föltétien elismerés illeti Mészáros Tibort, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársát, amiért a hagyatékból előásta, majd a szövegvariánsokból összeszerkesztette és sajtó alá rendezte a kéziratot. Az olvasó nem bánná, ha a jegyzetek készítéséért is dicsérhetné, ezt viszont csak fenntartásokkal teheti. Kár elmagyarázni (258.) - ráadásként rosszul - azt, amit Márai jóval korábban (194.) és pontosan elmagyarázott. A „plantációs” (224.) azt jelenti: ültetvényes, nem pedig azt: „ültetvényeken”. A „csurunga” szó (264.) értelmezése hamis; a regényszöveg nyilvánvalóan valamely ausztrál törzsre, népfajtára utal. A „tycon” kifejezés már a 242. oldalon szerepel, ám csak a 268.-on magyaráztatik. Szerintünk nincs szó „értelemzavaró is- métlés”-ről a 266. oldalon, csupán arról, hogy egy időpillanat (259.) önmagára zárul. S szeretnék tudni: Pedro „csiripel” avagy „ciripel” (280., 281., 282., 285.), már csak azért is, mert a kiadásban másutt akad egy-két nyomdahiba.

878