Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Mátyus Aliz: A fauve-ok támadása
MÁTYUS ALIZ A fauve-ok támadása Tudsz egy imát étkezés előttre? Kérdezte Bencét az anyai nagybátyja, egyben keresztapja, akit ő kicsi korától a Ferenc apa megnevezéssel tisztelt meg, s aki ó't legszívesebben kikérdezte a dolgairól és leckéztette. Eleinte még kétezerháromban is, amíg csak észre nem vette, hogy Bence most már tényleg kamasz. Imát vártak hát étkezés eló'ttre, miközben a bajor zöldségleves gőzölgött a tányérokban, és a belekanalazott tejfölt azonnal el kellett keverni, hogy szép egyenletesen megfehérítse a lét. Csak a Burns asztali áldását. Válaszolt meg Bence, majdnem hetykén, de hát miért ne. Mondja el azt, hogy Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk? Hát azt nem! Csak azért is Burns, ha már egyszer az augusztusi tanyázásra Duby A francia civilizáció ezer éve című nagyhírű munkáján, Dumas Bragelonne vicomte ötkötetes regényén, a rajztábláján, a festó'felszerelésén, a mikroszkópján és tartozékain, a fényképezőgépein kívül még egy gyors mozdulattal a Burns kötetet is hozzá illesztette a nyár töredékére vitt, de egy évre való poggyászhoz, s így a tanyán újra ráérzett Burnsre. És az hogy szól? Kérdezte a nagy munkabírású, ezért meg Bence szemében éppen hogy nagy elismerésnek örvendő keresztapa, aki akár három nap leforgása alatt is jelentős változásokat volt képes előidézni a tanyán, ha kellett akár kaput, akár kerítést varázsolt. Nekünk épp megfelelő, válaszolt Bence, s ennek a hangnak volt ereje. Sőt, már-már olyanra sikeredett, hogy még akár Ferenc apa is észrevehette volna, hogy ez a gyerek már nem az a gyerek. De hát még nem. Pedig azt, hogy kamasz, Bence még az apja és a keresztapja előtt sem tagadhatta le. Bár, hozzá kell tenni, velük harcos kedvében sose volt. Mert mindent összevetve, Ferenc apától még tartott is egy kicsit, az apját meg, akivel sose volt annyit, mint igényelte volna, ehhez túlságosan szerette. Ok különben is férfiak voltak. És nem is mindennaposak, mint az anyja. Burns asztali áldása úgy szólt Bence szájából, mint az Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott, csak ezt még tagoltabban mondta, s érezni lehetett, hogy a szíve telve a nagy költő iránti hálával. Burns öntudata nagyon jól tudott jönni a teljesítéshelyzetben, aminek családi körben megfelelni, vallotta Bence, nem kihívás, nem vitézi torna, nyűg csupán. Ennek, ki dús, megárt a hús l Amaz ennék, de nincsen l Nekünk jut is, meg bírjuk is, / Legyen áldott az Isten! Asztali áldás és csönd. Csönd, amely Bence teljesítményét dicsérte. S ami kitartott. Róla a jó színészek tudják, nagyobb elismerés, mint az azon850
