Életünk, 2004 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 10. szám - Czegő Zoltán: Fordított áldozat (vers)
Haver, kapkodd el ezt a tányért, vidd odébb, te meg tölts a poharamba és éltessetek szemközti szóban alamuszin, mert ha én is fölfordulok - következik a sor rátok. Aszalódtok. Félitek a köszvényt, a náthát - aszúbort innék most, az istenfáját, hogy meg ne halnék ellenetekre e sorban szemetek láttára. Mert én vagyok a szorgalom a tálentum az eló'fohász. És etessetek kétségbeesetten akkor is, ha dús asztalom mellett diétás bőrötök alatt a hideg futkorász, mert nekem érettetek, miattatok nem szabad meghalnom. És föláldozom, mint fordított Jézus, értetek a halálom. A legjobb falatokkal tartsatok e létben, ti tökösek vagy töketlenek, sok aszalt herétlen, a sorrendtől remegve, mert rangidős vagyok, évekkel, s ha engedtek elhalnom, nyakatokon az időrend — ki következik? Már meg is unhatnám az életet, nyúlósan telik, ám szöknöm nem szabad ettől az asztaltól, hol sorára vár köztünk mindenik, a sunyi, a súgó, a kúszó, az imás, a leskelődve alvó. Ilyen ma rajtunk az imázs. Rend az nincs, nem tudtunk rendet rakni körül sehol. És ránk száradt szigorodva a Sorrend. Noha az idő néha válogat. Elüti kezem alól a legszebb lányokat s veti megművelésre az elé, ki meg nem érdemelte. Jöjjetek el hozzám, és érdeklődjetek, mit enném, innám, csak meg ne kezdeném a boglyát, s a pénz sem számít immár. Fűszeres gyönge húsokat, gyümölcsöt, hozod a leveskét te, ki egykor letagadtad, hogy velem ettél, ittál, s a kontómra vélem egy tálból cseresznyéztél, most imázol, hogy jutna nekem akár évente négy tél csak én ne kezdeném a lelépést, mert akkor na? ki következik? mert akkor már jöhet, mehet a smucig, a göthös, a nyavalyás, alkalmi, a bősz meg a lusta, a talmi, ki a lustrát szidta, és nem akart élni, hogy ne kelljen halni. El-elj öttök érdeklődni bávatag: hogy vagyok az Isten labodás kertjében? 848
