Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Bécsi Ágnes: Tündér változatok
BÉCSI ÁGNES Tündér változatok Tisztelt egybegyűltek! Ünnepelni jöttünk. Ünnepelni - a szó eredendő értelme szerint — a szentséget feltételező cselekedet. Egy olyatén meggyőződésnek a tanúsítása, hogy van, igenis: mindazonáltal van a világban valami abszolút, jelen létünknek végső értelmet, feltétlen jelentést szabó valóság. Az ünnep ideje sosem a múló jelen, hanem a visszaidézett Örök Idő: a szentséget megnyilvánító teremtő Kezdet ideje. S tere sem világunk e kicsiny - bárha nekünk kedves, mindazonáltal eldugott - szöglete, hanem - az ünnep idejében - a Kozmosz, annak a köldökén állunk: a teremtés és születés középponti helyén. Az ünnep - eredendő értelme szerint - emberségünk megszentelése: azé, ami mindannyiunk közös valója, azé, ami a létünkben hatékony, gazdag és jelentésteli, s így szemben áll az élet zajló hétköznapjainak zavaros, minőség nélküli, véletlenszerű és értelmetlen hordalékával. Épp ezáltal képes elrendezni és átvilágítani azt. Az ünnep nem csupán eszmény, mely felemel minket, hanem elkötelező cselekedetünk: ünnepelni annyit tesz, mint közösséggé nyilvánítani magunkat. Az egyetlen közösséggé: mely átnyúl a véges időkön, a pusztuláson, és halottainak áldozva újjászületik - fenntart és teremt - mert a Kezdet idejéből ered. Az ünnep kultikus cselekedet. ’Cultus’ latinul annyit tesz: valaminek a művelése, gondozása, ápolása, tisztelet, imádat valami iránt. A gyökerét képező ’colo, colere’ ige fejezte ki a föld megművelését célzó tevékenységet is: a töretlen szűzföldet, a vadont megművelő agrikulturát. S ugyanebből az igéből hajtott ki a latin ’cultura’ szó is, mely annyit tesz: gondozás, művelés, gazdagság, szellemi képzés. Az ünnep a Földjéért felelős Ember alkotó lelki cselekedete, mely gazdaságot-gazdagságot feltételez, hív és ígér - anyagi és szellemi és lelki értelemben. A kultusz, kultúra és termelő gazda(g)ság eredendően oly nyilvánvalóképp összefüggő, embert alkotó és fenntartó tevékenysége más-más beállítódást, szokásrendet és eszköz-, nyelvhasználatot alakított ki a történelem során, olyannyira mást, hogy mára már-már feledni szoktuk: nem létezhetnek egymás nélkül. Ám az, akinek a szülőházában most összegyűltünk, még pontosan tudta ezt az összetartozást. Elkötelezett Gazda volt és Bölcs volt és Sacer volt: birtokos, fdozófus-esztéta-kritikus, költő. Mindenekelőtt költő, de a „szent poézis” 89
