Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Lőrinczy Huba: Egy életút rekonstrukciója

tivizmus vádját is, Szabolcsi Miklós vélekedéséhez csatlakozunk, s ekként Sipos Lajos Babits-életrajzát fontos, hasznos és tanulságos, nem pedig érdektelen és szükségtelen, holmi (késó')pozitivista munkának tekintjük. Ez a feltűnően elegáns (bár hófehér alapszínű táblája okán, sajnos, könnyen piszkolódó), arányos fólépítésű, jó tagolású, fölényes tárgyismeretről tanúskodó, szép szavú és olvasmányos könyv méltó a költőhöz, akiről beszél. S mert szerzője az elmúlt esztendő legvégén megjelentette Új klasszicizmus felé... című tanulmányfüzérét is, elmondhatjuk: Sipos Lajos máris sokat tett azért, hogy Babits születésének 2003 novemberében elkövetkező százhuszadik évfordulója ne süppedjen érdektelenségbe. Kell az emlékébresztés, kell a figyelemfelhívás, hiszen aligha tagadhatjuk: az újabb időkben a költő személye és életműve - noha rangját senki nem vitatja - ismét a háttérbe szorult. Osztjuk Kenyeres Zoltán nézetét: az utóbbi hatvan évben csupán két kurta periódus kedvezett Babitsnak és a Babits-kutatásnak; az 1945 és 1948 közé eső, valamint a hetvenes évek végétől a nyolcvanas esztendők közepéig terjedő szakasz (lásd: Kenyeres: Etika és esztétizmus. Anonymus, Bp., 2001. 72-75.). A közelmúlt és jelenünk szellemi közegében a babitsi oeuvre, magatartás, világlátás, elv- és eszmerendszer vajmi kevéssé otthonos, nehéz misszió, nagy felelősség hárult és hárul hát a viszonylag csekély számú őrzőre.

Sipos Lajos monográfiája nemcsak terjedelmében különbözik a Szabolcsi Miklósétól, hanem koncepciójában, karakterében is elüt tőle. Ez a karcsú kötet csakis biográfia akar lenni, nem ölti össze az élet- és pályakép bemutatását az életmű rendszeres és tüzetes vizsgálatával - épp ellenkezőleg: eltökélten tartózkodik az utóbbitól. Ha egyes művek (versek, regények, esszék stb.) szóba kerülnek, esetleg némely részleteikben idéztetnek is, kizárólag azért történik ez, hogy genezisükre fény vetüljön, illetőleg, hogy nyilvánvalóvá váljék: a Ba- bits-alkotások megannyi szállal kötődnek a biográfiához, s valóságvonatkozások, realitástöredékek sokasága tűnik föl bennük. S épp, mivel Sipos Lajos tudatosan és legtöbbnyire következetesen őrizkedik a műelemzésektől, még a kiemelkedő darabok analízisétől is, koncepció- és szövegidegen benyomást keltenek az elvétve mégis előbukkanó miniatűr értelmezés-kezdemények, példának okáért a Jónás könyve kurta, de frappáns interpretációja (202.). Megesik az is, hogy olyan irodalomelméleti - történeti fogalmak tűnnek föl a gondolatmenetben, amelyek nem az életrajz műfajába, hanem másmilyen kontextusba kívánkoznának, ráadásul - kifejtetlenségük miatt — nem eléggé tartalmasak. Ilyen a futólag említett expresszionizmus (72.), a Babits korai és érett verseszménye közötti különbség (25., 27-28. -133 -134.) avagy a klasszikus és a másodmodernség (28. -133.) stb. „A késő modernitás” „második szakaszá”- nak érintése (133.) azért sem szerencsés, mert az első fázisról egy szó sem esett. A további akadékoskodás e vonatkozásban teljességgel fölösleges, mert tudatában vagyunk: „vegytiszta”, irodalmi utalásoktól mentes írói biográfiát készíteni jószerével lehetetlen, tán nem is érdemes.

E könyv - túl azon, hogy mellőzi a Babits-oeuvre s az egyes alkotások jellegadó sajátosságainak módszeres vizsgálatát - háttérbe szorítja a személyiségrajzot is; az élet- és a pályatörténet minél hívebb rekonstrukcióját tekinti feladatának, valamint azt, hogy autentikus tükre legyen a kor és a költő kapcsolatának, megmutatván a művészben a kort, a korban pedig a művészt. Sipos Lajos többször is hivatkozik Czeizel Endre genetikai kutatásaira, fölidézi

818