Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Fűzfa Balázs: A másik irodalom II.
FŰZFA BALAZS A másik irodalom II.1 1. A másik tankönyv (avagy a jövő olvasói) 2002 őszén (végre!) megjelent a magyar oktatásügy hivatalos álláspontjaként a koncepcionális váltás jele és lehetősége: „a viszony hamarosan megfordul, s nem a CD vagy a DVD lesz melléklete a tankönyvnek, hanem a tankönyv lesz melléklete a digitális taneszközöknek”-. Egy 2003 eleji, még inkább megmo- solyognivaló szenzációként, semmint komolyan veendő hírként tálalt, „de nehéz az iskolatáska...” megjegyzéssel kommentált „kis színes”3 szerint pedig a magyar diákok hamarosan elfelejthetik az iskolatáskát, merthogy minden könyvük elfér majd egy mobiltelefon nagyságú ketyerében. (Ma ilyen Jketye- rét” pár ezer forintért lehet kapni bármelyik számítógépes szaküzletben, s az nem más, mint egy független merevlemez, melyet csak bele kell dugni az iskolai, illetve az otthoni gépbe. A valódi baj tehát egyelőre tényleg a gépek és a számítógépes kultúra hiányában keresendő.) Nyilvánvaló, hogy - nálunk is és mindenütt - eleinte tiltakoznak (majd) a táskagyárak, a papírgyárak, tiltakoznak a nyomdák, a kiadók, a könyvszállítók, tiltakozik mindenki, aki eddig abból élt, hogy (tan (könyvet adott ki, adott el, forgalmazott, nyomtatott, ragasztott, kötött, hajtogatott, csomagolt és dobozolt. A digitális kultúra és technológia azonban olyan tényeket és eredményességet, hatékonyságot tud felmutatni, hogy a gazdaságossági mutatók előbb- utóbb minden mérleget a javára billentenek el. Nem az a kérdés ma már - rég nem az a kérdés -, hogy a gazdasági és a kulturális élet digitalizálódik-e, a kérdés ennél sokkal egyszerűbb kijelentéssé formázható át 2003 tavaszán: aki nem lép időben, az gazdaságilag lemarad, ha pedig a kultúra az anyanyelve, és ennek ellenére sem lép időben, akkor (szellemi értelemben) eltűnhet az idő és a tér végtelen tengerében. Néhány hónapnyira-évnyire vagyunk attól az időtől - vagy már benne is vagyunk? -, amikor a nyomdászok, a kereskedők, a táskagyárosok és a papírgyárosok észreveszik, hogy váltaniuk muszáj. Ma még úgy látják, ma még a gazdasági racionalitás azt mondatja a többséggel, hogy minden hasznot, amennyit csak lehet, ki kell venni a régi rendszerből - ez azonban már csak nagyon rövid ideig lesz így. Az oktatásügyben főképpen gyorsan fognak megváltozni a dolgok, bármilyen mozdíthatatlannak is tűnik ma még ez a monstrum. Hamarosan végre mindenki belátja, hogy az évtizedekig uralkodó extenzív tananyagfejlesztés és tananyagszemlélet sok dicsőséget nem hozott korszakát végérvényesen le 811
