Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Jean Vernette: Szekták

pedagógusok nyújthatják - tevékeny jelenlétükkel, de atyáskodás nélkül sze- gó'dve az egykori szektatag mellé.

Kollektív szociális munkáról van szó, hiszen a veszélyes szekták gyakran olyanok, mint az áttételes rák, melynek ó'ssejtje magában az emberi társadalomban lakozik.

Konklúzió

Manapság, amikor - ahogy André Malraux mondta - úgy rémlik, „meghátrál az örökkévalóság”, vagy ahogy Paul Valéry írta: ebben a sivatagban, ahol „sokasodnak a magányosok”, megérthetjük a tapogatózást lelki-szellemi értékek és emberi melegség után, ami sokakat indít útnak valamilyen „máshollét” felé, illetve olyan lelkes csoportok felkutatására, amelyek ízelító't kínálnak ebbó'l a „máshollétből”.

A szekták országában tett utazásunk közben nagy hatással volt ránk a megnyilvánuló nagyfokú őszinteség és jóindulat, valamint az újra meg újra megtapasztalt vágyakozás a Istennel való találkozásra. Annál lesújtóbb volt látnunk, hogy itt is, ott is gátlástalan lélekkufárok szállják meg a terepet. Ilyenkor úgy érzi az ember: cselekednie kell. Igencsak rossz szolgálatot tennénk egyik-másik mozgalomnak, ha eltévelyedéseiket - tagjaik jóhiszeműségére hivatkozva - feltétel nélkül jóváírnánk. Tolerancia nem lehetséges őszinteség nélkül. A valódi párbeszéd feltétele, hogy világosan kifejtsük a különbségeket, mert enélkül egyikünk sem tud továbbhaladni a maga útján.

Úgy érezzük tehát, hogy a rossz gyökereinél: a nyugati társadalmak működészavarainál kell elkezdenünk a munkát. Civilizációnkat már Bergson is Jélekpótléknak” nevezte. Saint-Exupéry megvallotta: „Teljes erőmből gyűlölöm ezt a kort, mert az ember szomjan hal benne.” Az embernek nemcsak testi táplálékra, hanem arra is szüksége van, hogy értelme legyen az életének. Ha korunk erre alkalmatlannak bizonyul, a szekták előtt fényes jövő áll. Mert mi magunk szállítjuk nekik a potenciális követőiket.

Magyarra fordította MOLNÁR MIKLÓS

795